I can't resist....

Pár napja egy számomra igen kedves ember feltette nekem azt a kérdést, hogy unom-e már az amerikai kaját?!

Nem, nem unom (2 hét távlatából még nem, de azért egy jóféle pörköltet nem utasítanék vissza). Amúgy is ígértem egy kajás bejegyzést, hát íme.

A dining hall-ban egyszerre 250-270 ember tud enni (nem számoltam meg pontosan, pedig lenne rá lehetőség ugyebár. :P). Két salátabár és két melegételes pult van most, hogy teljes üzemmel megy a konyha.

A reggelinél müzli mindig van, emellett friss gyümölcs, valamint joghurt az állandó, és meleg kaja is jut mindig, ami pedig változó. Meleg kaja: toastkenyér, rántotta (hófehér a tojás héjja, láttam a konyhán, wáá, miből jöhetett az ki???!!), hamburger féle zsemle és benne tükörtojás sajttal, kis kolbászkák (érdekes, borsos íze van, finom), gofri, palacsinta (az a jó vastag, nyamm). Na, és kiegészítésnek van mindig mogyoróvajas/napraforgómagvajas szendvics lekvárral (imádom!). A főnöknek köszönhetően 4 féle kávé (mogyorós, vaníliás, meg két másik, ami ilyen erősebb kávé), forrócsoki, limonádé/narancslé/almalé/punch (undorítóan édes és megfogja a szádat, piros leszel tőle, fú, nem szeretem), hideg napokon, mint ma, külön forrócsoki. Mindent jegezni kell természetesen. Mióta itt vagyok egyszer volt gofri eperöntettel, azt tartottam értelmesnek lefényképezni, mert egyszerűen iszonyatosan finom volt. Gofri, eperöntet, csokiöntet, tejszínhab, juharszirup (nem annyira nagy szám szerintem, érdemes kipróbálni, de nem lesz a kedvencem!). Jöjjön tehát a kép (kiegészítés, egy banán):

Ebédre a kávé kimarad (jó is, mert kezdek lassan rászokni. :D), viszont  a fent említett italok vannak, víz jéggel. :) Furcsa, hogy ebédre nem esznek nagyon "tartalmas" kajákat, inkább szendvicseket, amire van egy külön fridge, ott kell állni, ha oda vagy beosztva és amit kérnek, azt kell kiadni (szintén négy féle sajt, pulyka, szalámi, sült marhahús, tojássaláta, tonhalsaláta), kenyerek is vannak, odafigyelnek az egészséges életmódra. :P Ebédre szokott lenni salátabár, nem sorolom fel, hogy mennyi minden van benne, inkább csatolok képet! :)) Meg ilynkor van a hamburger, hot dog. (A következő képeken az említett dolgok vannak, de nem az én ebédem, hanem a fiúktól kértem kölcsön, illusztráció gyanánt!)

Na, a vacsi az már komolyabb dolog, akkor mindig van meleg étel, többféle. Nagyon szeretik a bolognait meg a chicken nuggetset, az szinte mindig van. A krumplit is sokféle módon készítik, az  a kedvencem, mikor megfőzik héjjában a krumplit és utána összetörik, tesznek bele tejszínt és ilyen krémes lesz, nem tudom, nekem ízlik. :) Ja, és van ilyen isteni finom kis cipójuk, meg baguette, hát az is mindegyik nagyon finom!!! Gyümölcs is van vacsorára, barack, körte, alma, szilva. Kicsit fura, hogy némelyiknek kb semmi íze nincs, de hát ilyen ez a világ, otthon is kapni ilyen dolgokat. A szilvát és a barackot viszont nagyon szeretem.

Most egyelőre ennyi, még bírom is. :) További képeket este szándékozom feltölteni, mert day off-om van, aztán szórakozni is szeretnék! :)

Puszi mindenkinek!

Trip to Hanover

Kedden megvolt az első közös staff-túra is, Hanoverbe. Mindössze 40-50 percnyire fekszik a tábortól és egy csendes kis városnak mondanám, Esztergom méretű. Tipikus sárga iskolabuszokkal mentünk, sajna a School felirat le volt takarva. :(( Azért egy képet gondoltam megosztok Veletek:

A helyet az teszi kitüntetetté, hogy itt van egy itt híresnek mondott egyetem a Dartmouth, ami, ahogy elmondták egy magasabb szintű egyetemi képzésnek ad otthont (nem tudom, hogy ez pontosan mit takar errefelé).

A városról: tiszta, rendezett, tipikus filmekben is látható kialakítás (a magyarok miért nem olyan filmeket forgatnak, amiben a valós magyarországi viszonyokat mutatják?). Négy-öt órát töltöttünk el, ami nekem elég is volt. Egy főutcája van onnan nyílnak a további utcák (ahogy megfigyeltem sakktábla alaprajz, föcisek kedvéért). Ami kilóg ebből az egyetemi campus, minek központjában egy park van. A park gyönyörű, tiszta, ápolt. Ücsörögtünk ott egy kicsit, aztán néztünk valami kis pubot, hogy enyhítsük a meleg okozta problémáinkat. :) Néhány kép a parkról:

Sajnos az egyetemi könyvtár már bezárt, így csak kívülről fényképeztem le (magam).

Happy hours keretében ittunk némi sört (2$), mások pedig colat. A cola árát nem tudjuk, mert a végelszámolásnál csak a söröket számolták (happy hourst okozva ezzel nekünk :P). Este, sötétedéskor indultunk haza. Amint az a buszon kiderült nem mindenki, ugyanis egy amerikai fiút letartóztattak, mert a tóparton részegen randalírozott. Hurrá, mínusz egy staff tag, ezzel bezzeg nem dicsekedtek a reggeli észosztáson (minden nap van reggel...).

A hőmérséklet emelkedik remekül, ami azt jelenti, hogy reggel nem arra kelek, hogy be van fagyva félig az arclemosóm, hanem, hogy este nem polárpulcsiban fekszem le aludni. Persze az amcsik nem bírják, mindehol megy a klíma... Na, mindegy, én ezt jobban bírom, mint a hideget (ruha szempontjából is előnyösebb).

Ma megint tökjó meleg volt, napoztunk kint Karolinával a parton. Bikiniben. Oda se neki, h swimsuit policy van. :D Gondolom ez csak akkor érdekes, ha már itt vannak  a gyerekek, mert ma senki nem szólt, hogy vegyünk vissza. :P

Amúgy valaki mondta, hogy tavaly Obama lánya meg még valami szinészé itt táborozott, szóval lehet, hogy idén még érdekesebb fotót is postolok, mint hogy csak magamról töltök fel képeket. :P

Holnap megyek Libanonba (az amerikaiak nagyon kreatívak a városnév alkotás területén), fél day off lesz. Háhá, nem kell a gyerekekkel lennem. :))

Na, egyelőre ennyi, remélem mindenki elégedett, hogy tettem fel fotókat, mindenki azután sírt. :P

Have a good day!

PS.: A többiek mindig fényképezgetnek kocsikat meg különböző járműveket. Ti kíváncsiak vagytok ilyesmire? Mert akkor teszek én is! :)

PS2.: Kedves drága angoltanáromnak üzenem, hogy következő egy kajás post lesz, készülj!!!! ;) Meg a többiek is, felfaljuk Amerikát! :P

Mozaik

Nehéz úgy írni, hogy nagyon nem történik semmi változatos (kivéve, ha a gyerekekkel vagyok, mert akkor meg túl sok minden történik és túlságosan egyszerre, utálom, ha nincs irányításom a dolgok felett). Pont ma gondolkodtam azon, hogy otthon még csak most lett vége a vizsgaidőszaknak, én meg már pont egy hete vagyok itt. Hogy megy az idő. :) 

Tegnap előtt kitakarítottuk a cabint, ahol majd aludni fogunk a mexikóikkal. Hát, nem egy szálloda, de azt majd kiélvezem New Yorkban vagy Bostonban. :D Amúgy addig a mostani cabinban maradok, amíg lehet, mert közelebb van a konyhához meg a gyerekekhez is. Szerdán kell átköltözni, csak annyit arról, hogy az utolsó ház balra a tábor területén. :P De a houskeeperes bácsi nagyon jófej, rögtön adott egy tonna tisztítószert. :P Kellett is. A lányokkal nagyon jól kijövünk, ez meglátszott tegnap is, simán ment minden! :)

Aztán valamelyik nap (nézzétek el nekem, de elveszett az időérzékem) felfedeztük a konditermet is, ott pihenjük ki a nap fáradalmait (nekem a nanny nap után nagyon le kell vezetni a feszültséget. :D), nem utolsó sorban meg le kell mozogni ezt a csomó kaját. Megfigyeltem, hogy mindenen rajta van, hogy low fat, vagy 0% fat, aztán mégis milyen kövér az amerikai társadalom, ugyebár. Csak akkor mitől? :S
Szombattól kezdve már zászlófelhúzás is van reggelente (persze nem a kitchen staff), amit állva, sapkátlevéve, csendben kell megvárni (kíváncsi vagyok himnuszt mikor nyomatnak).
Hogy ne unatkozzunk, kitalálták tegnapra, hogy olimpiai játékok vannak a campben. ;)

A délután folyamán tehát ez volt, kicsit jóval több színnel, mint ami az olimpiai karikákon szerepel, és inkább volt játék határok nélkül, mint olimpia. :P Én a kék csapatba kerültem, szóval a délután folyamán kellett keresni valami kéket. Ebben az esetben nagyon segítőkészek, rögtön volt egy csomó felajánlás. Huh, négy féle játék volt. Hármat tudtam csak kipróbálni, mert utána nekünk kezdődött a meló. Az egyik olyan volt, mint a baseball, valami kickball. Na, azt nem játszottam, mert túl bonyolult volt, mikor kell futni és mikor nem, meg mi számít pontnak, meg mi nem. Beálltam a hátsó sorba, akinek az volt a feladata, hogy elkapja a labdát és meghatározott embernek dobja. Na, pont olyan emberhez álltam, akinek egy labda sem ment (háháhá, szerencse). A következő a dodgeball, ami abból áll, hogy párokat alkotunk és az egyik embernek bekötik a szemét. A másik irányítja a párját, hogy merre kell menni, hogy felszedhessünk labdát, felszedni csak a bekötött szemű (jelen esetben én) tudja, aztán az utasítások alapján céloz és jobb esetben eltalál valakit. Életemben először játszottam ilyet, és utolsónak estem ki (kb 20 pár volt). Háhááá! :D Utána human-footballt játszottunk, amit úgy kell elképzelni, mint a csocsót, csak élő emberekkel. Van egy meghatározott pálya, amin mozogni lehet. Na, engem beállítottak kb középre, sikerült is háromszor beleérni a labdába (hozzáteszem, hogy 3 labda volt. Két kicsi focilabda meg egy óriás méretű..). Ezt a többiek úgy summázták, hogy „You're an animal.”, merthogy az egyik gólpassz volt. :P 

Teszek ide képet is, nem túl előnyös, de azért legyen valami. :D

Tegnap este összegyűltünk a tábortűznél és fel lehetett szólalni, hogy ki miért van itt. Nahát a sok amerikai természetesen mondta is rendesen. Hihetetlen, hogy ilyen sok időt töltenek táborokban gyerekkorukban, meg az is, hogy be nem állt a szájuk. :P Van egy új kisfőnök a konyhán, dél-koreai és ennél a tábortüzes mizériánál ő is felszólalt, hogy akkor ő itt ki szeretné emelni, hogy milyen jó a kitchen staff-al dolgozni, mert very hardworking team. Na, akkor minden amcsi hátrafordult és elkezdtek tapsolni meg üvöltözni, a tegnapi nap folyamán másodszor, mert délelőtt ugyan ezt játszották el all-staff-meetingen, amikor a nagyfőnököt dícsérték, aki meg éppen nekünk osztotta, hogy melyik merőkanál melyik salátástálba való... Utána természetesen volt egy kis kaja a CK-ben, tortilla és csirkefalatok. Olyan amerikai házibuli hangulata volt a dolognak, bár soha nem voltam még amerikai házibuliban, de a filmekben is ilyennek tűnik. :D Az este folyamán volt a staff tagok között kimittud (főleg ki mit nem. Mondjuk énekelni abszolút nem, de még verset mondani sem :P) és volt amit közösen énekeltünk meg játszottunk. Jó hangulat volt, nagyon tetszett.

Ma megint a gyerekekkel vagyok, néha az agyamra mennek már. Tegnap hallottam egy mondatot a tábortűznél, azt hiszem megfontolt és tapasztalt volt, aki ezt mondta, így hangzik: „Two months in the camp seems

like two years in real life.” 

Kezdem érezni, hogy a civilizációs betegségeim kezdenek elmúlni, nem lógok a neten, nem kell telefon, kevesebbet stresszelek. :) Tiszta haszon. :P

És búcsúzóul egy kép rólam, mert az még nem nagyon volt:

 

 Ha nem írok mostanában eleget, akkor az vagy azért van, mert nincs internet a Counselor Kitchenben vagy nem történik semmi. Holnap megyünk the whole staff Hannoverbe, majd arról azért még írok! :P 

Puszi!

Rainy days

Tegnap a gyerekekre vigyáztam munkaidőben. A szünetek szerencsére megvoltak ugyan úgy, mint a többieknek. Ilyenkor ¾ 8-ra kell menni a főnök kabinjába és pick up the guys. Reggel csak a legkisebb kisfiúra kellett vigyázni, majd délután már a kislányra is. Délelőtt kicsit unalmas volt, mert még nincsenek programok a felújítás miatt, ezért csak körbesétáltunk a tábort (ez egész hosszú program :P). Ebédre volt hamburger, de amin csodálkoztam, hogy 3 -féle pogácsából lehetett választani: marhahús, pulyka és egy a vegetáriánusoknak... A gyerekek szinte semmit nem ettek, és nekem is sietni kellett, mert nem akartam ott eszegetni, mialatt ők magukra gyújtják az ebédlőt. :) Nagyon aranyosak egyébként és segítőkészek mindenben, csak estére kicsit lefárad az ember. :) Este elkezdett esni az eső, nem nagyon, de azért egész este esett és mostanra minden tiszta víz és sár, tényleg hasznos, ha van az embernél esőkabát. Következő napokra melegebb idő várható, remélem be is jön, mert holnap megint én leszek a gyerekekkel és jó lenne nem a lakásban poshadni, hanem kicsit a napon lenni (barnulni is szeretnék, vagy mi. :D), meg sétálni, meg kocsikázni. Ja! A szülők nekem adták a kis „buggy”-t, ami ilyen kis golfkocsi, azzal kell őket mindig körbe-körbe hurcibálni. Jó móka! Teszek majd fel róla képet, hogy el is higgyétek! Egyébként igen könnyen meg lehetne szokni az automata váltót! :D A gyerekek mindig gyorsan akarnak menni, mindig kell csitítani őket, hogy azért nem fogok gyorsan menni, mert ha kiesnek akkor engem jobb esetben kirúgnak, rosszabb esetben meg ne is gondoljunk bele. Szóval így tényleg jó, hogy egy nap konyha, egy nap nanny position. :D

Ma reggel 7-re kellett menni, nem tudom minek amúgy, sokkal hamarabb összedobjuk a munkát (már este elő vannak készítve cuccok reggelire), aztán utána csak várunk. Mindegy, a hangulat jó, elhülyéskedünk a mexikóiakkal. Ma pl. spanyol szavakat tanultunk. Furcsa angolra, aztán spanyolra, na. :) Ma volt másfél óra break, amit a CK-ben töltöttünk, ahol meg közben előadás volt az életmentésről a lifeguardoknak... Érdekes volt, én adott esetben tuti nem nyúlnék a delikvenshez, hanem hívnám a mentőt, azzal teszek neki a legjobbat szerintem.

Amúgy semmi extra nincs, elvagyok, most kisütött a nap, kéne kicsit sétálgatni! :D

Legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít. ;)

Let's do it!

Most tudok írni csak este, mikor már mindenkinek lement a meló és van időnk a counselor kitchenben dögleni. Szerencsére még nincs annyira sok meló, csak a staff-ra kellett "főzni". A reggeli pancake, müzli, joghurt, gyümik. Fogok róla fotót csinálni ígérem, de ma nem volt rá időm. Aztán ebéd pizza, saláták meg mindenféle öntetek, amik egész finomak. Ma a konyhán voltam, az én feladatom volt a salátabárt előkészíteni. Paradicsom, paprika, uborka, kukorica stb. Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy az uborkát egy géppel kellett szeletelni, és akkora volt a szeletelőn a lyuk, amibe be kell tenni a zöldséget, hogy az uborka pont belepasszolt, HIHETETLEN. A lyukra termesztik az uborkát??? Amazing! :D

Amúgy készítettem pár fotót, amit most meg is mutatok:

Ez itt a helyi beach, még nem lehet bemenni a vízbe, mert hideg, de ma délutánra a fiúk kipakolták a vízi kellékeket. A táborban most ilyen felújítási munkák és takarítás folyik, mert azért látszik rajta, hogy ráfér évente a felújítás, 450 gyerek lesz itt idén is és máskor is ennyi volt, vagy még több. A tábor területe egyébként hatalmas. Majd teszek fel arról is képet később!

Ez a kép a Dining Hall, ahol a gyerekek esznek majd, meg mi is, a staff. Elég kis hangulatos üldögélni kint. Meg most, hogy lesz a takarítás, meg javítások szerintem egyre jobb lesz. Az esték és reggelek hűvösek, hozhattam volna több melegebb ruhát, de nembaj, nemsokára jön a laundry.

Mutatok képet, hogy hogyan kell elképzelni a cabint kívülről:

Holnap folyt köv a gyerekekkel, gondoltam körbenézünk a tábor környékén, megmutatják mi merre van! :)

Jóéjt! :)

It will be a veeery-veeery long summer....

Tegnap remekül ébredtünk Bostonban, az Adams Inn Hotelben. A szálláshoz reggeli is járt, ugyan nem lehetett túl sok minden közül választani. És tényleg úgy van, mint a filmekben, hogy jön a néni, hozza a coffee-t és újratölti, már akinek, én narancslevet kértem. Az étlapon egyetlen normális ételnek a rántotta baconnel és english muffinnal tűnt. Be is igazolódott a dolog, jót reggeliztünk. 11-kor kellett elhagyni a szállást, aztán az airporton dekkoltunk fél napot, mikor 3-kor végre felvett minket a tábori staff. A közel 4 órás út után érkeztünk meg a táborba, ahová mindenki kijött és tapsolatak meg hurráztak... Kicsit fura ez a "jajjdejó, hogy ittvagytok, annyira örülünk nektek" hozzállás, nehéz megszokni, hogy mindenki ennyire happy. Volt vacsi, ami salátából és bolognaiból állt. Voltak mindenféle cukros löttyök is, azt nem ittam, meg dinnyét sem ettem, pedig az is volt. Aztán elvittek minket a kabinunkba, amit úgy kell elképzelni, hogy van körben kb 8-10 ágy és az a kabin. Van hozzá mosdó WC-vel, zuhanyzó a showerhouse-ban van, hogy csak ott lehet zuhanyozni. Világítás az nagyon nincs, electricity se nagyon. Most az elkövetkező másfél hétben az van, hogy összekevertek minket staff tagokat és amíg nem jönnek  a gyerekek, addig itt leszünk együtt, nagyon megy a "get closer and make friends" szöveg, nagyon megy, lassan az agyamra megy! :D Amúgy mindenki kedves és segítőkész, szóval semmi gond nincs eddig. Este megkerestük a counselor kitchen-t, mert itt van egyedül wifi a tábor területén. Nagyon hasznos találmány a flashlight, ha az ember lánya ilyen Isten háta mögötti területre jön. Mindenhol sötét, sziklák, de azért van egy hangulata, nem hittem volna, hogy ilyen "érintetlen" helyek is vannak errefelé.

A vacsi után volt még egy kis észosztás, hogy mit lehet és mit nem lehet, a hangsúly inkább a mit nem leheteken volt. Kicsit álszentnek tartom a dolgot, úgyis mindenki tudja, hogy ki mit csinál meg mikor... Aztán volt egy icecream party, nagyon jó ötletnek tartottam a dolgot, 9kor fagyit zabálni kilós M&Msszel és mályvacukorral, AWESOME!

Este eléggé hideg volt, áldom az eszemet, hogy betettem a hálózsákot, még így is kellett egy takaró, hogy ne fázzak ennyire nagyon.

Reggel már fentvoltam 5-kor (lehet, hogy az időeltolódás miatt? nem hiszem), aztán forgolódtam csak össze-vissza, míg hétkor meg nem szólalt a kürt, ami mindenkit felébresztett, aki még addigra nem volt fent. Én akkor ellopakodtam zuhanyozni, mert este nem volt melegvíz (LOL), a zuhanyzót nem kommentálom, nem volt idő tavaly óta kitakarítani szerintem. :D

8-kor volt a reggeli. Szintén kellemes csalódás, mert volt gyümölcs, müzli, a pancake mellett. Aztán bemutatkozott a konyhafőnök (Tony) és a felesége (Heather), aztán Tony kitalálta, hogy neki kell bébiszitter a gyerekei mellé és így egy másik lánnyal felváltva leszünk a gyerekekkel, míg a másikunk a konyhában lesz. Azért így változatosabb, könnyebben telik majd a munka. 

Fotókat teszek majd fel ígérem!

Have a nice day! ;)

I'm here, in Boston

Jelentem, hogy megérkeztem Bostonba, helyi idő szerint 8.10 pm-kor. Szerencsére elértem a csatlakozást CDG-n. ;)

Az egész az úúúgy kezdődött, hogy tegnap (vagyis ma) szépen kitranszportáltak a reptérre (köszönet érte!!!), ahol remekül ki lehetett nyomtatni a beszállókártyát. Pont jókor derült ki, hogy a Párizs-Boston vonalra már nem tudtak nekem jegyet adni, ezért az amúgyis kevés átszállási idő alatt (1 óra) még menjek a transfer desk-hez, hogy ott nyomtassanak nekem beszállókártyát, mert van az, csak Ferihegyen nem adhatják ki. Remek. Megérkezünk Párizsba, csudajó. Transzfer desk megkeres, nem hosszú a sor, kivár, jegyet kap. Há-há-há, mivel a turista osztályon már nem volt hely, az egyel jobb osztályra kaptam a helyet (Premium Economy), ami azért lényegesen jobb volt, mint a turista osztály. Kényelmes, fotel szélességű ülések, simán elfért a lábam. Még soha nem utaztam transzatlanti járattal, ezért írok le mindent ilyen részletesen. Volt kis tévé minden ülésben, azonban  a hírekkel ellentétben nem a legújabb mozifilmeket lehetett nézni... Na jó, volt a Mission Impossible 4, dehát annak az első 3 részét sem láttam! :P (Bocs!) Amúgy az átszállás tökjól kivitelezhető volt, pirospont a reptérnek, nagyon pörgött mindenhol a "sor". Nagy rohanás után elértük az E-terminálon lévő K37-es kaput (ennyit a reptér nagyságáról. :P) még kígyózott előtte a beszállni vágyók tömege (indulás előtt negyed órával mindössze). Visszatérve az 7,5 órás repülőútra, készítettem pár képet a kajáról, azért ez elég lényeges ilyen hosszú úton, én meg amúgyis szeretek enni. :D :P

Ahogy felszálltunk a gépre, kaptuk rögtön a welcome drinket, és mellé némi rágcsálnivalót (szezámmagos cucc). Nem is tudom hogyan történt, de miután ez elfogyott, már hozták is a főételt. Lehetett választani csirke és hal között, az előbbit választottam.

A kaja ebben a lefóliázott kis tálban volt (mindig nagy az ingerenciám arra, hogy a repülőgépeken ezeket a kis tálakat/poharakat összegyűjtsem, most kivételt tettem, mégse a bevándorlási kapunál küldjenek vissza... :P) nem készítettem külön fotót, ami benne volt, mert már a szomszédok (egy holland és egy bulgár) így is hülyének néztek szerintem. Szóval a csirke ilyen spenótos volt (nem túlozták el az adagot, ezen nem lepődtem meg.) krumplipürével. Nem tudom, ki hogy van vele, de én imádom a repülős kaját, nem nagyon tudtak eddig olyat adni, ami nem ízlett volna. A jobb oldali saláta az iszonyú finom volt, paradicsom, uborka és cukkini volt benne feta sajttal. Nyamm, és kaptuk ezt a kis kiflit, amiből adhattak volna többet is. A csomagolásban lévő almaszeletekkel az volt a bajom, hogy június 16-i lejárat volt rajta, 7-én csomagolták és a benne lévő alma nem barnult meg egyáltalán. Gondolom volt benne valami gáz, de azért mégiscsak fura... Na, a süti az nem volt egy nagy szám, de egyébként tartalmas kis vacsi/ebéd. 

Anya, a kedvedért ittam kávét, bár nem vagyok oda, eztán sem lesz a kedvencem, mert nem volt valami fini. :)

Mire megnéztem egy filmet (fhranszia és kissé elvont, de legalább ment alatta english subtitle) szépen el is álmosodtam, de mire felébredtem (volt kispárna, meg kis takaró) ez a surprise várt:

Ez volt a vacsi/reggeli. A kék dobozban lévő narancsléhez már elfelejtettek poharat adni, mindegy. :) A sajtos háromszög az nem volt rossz, köménymag nem kellett volna rá. :D Igazán rendes az Air Francetól, hogy figyel az egészséges táplálkozásomra, még Actimelt is kaptam a kaja mellé, micsoda luxus.

Aztán megérkeztünk Bostonba, nagyon gyorsan túljutottunk a Bevándorlási mizérián, csak azt kérdezték meg, hogy hozok-e be gyümölcsöt vagy vmilyen kaját. Hát, nem-et mondtam, de azért remegtem a táskában lévő táblacsoki miatt. :D A szállás nem messze található, jött értünk Free Shuttle, már becsekkoltunk (ma már sokadszorra) és most ki is dőlök, mert totál elfáradtam. Szép napot Mindenkinek!

Puszi ;)

Az utolsó 24 óra...

Holnap ilyenkor két eshetőség van:

• ülök a Párizs - Boston járaton
• ülök a párizsi terminálban, mert lekéstem a gépet, és még nem foglaltak nekem szállást

Nem, legyünk pozitívak, el fogom érni a csatlakozást. Igyekszem majd rendszeresen írni, hátha valakinek feldobom ezzel a napját. :P Kicsit már ideges vagyok, azt hiszem, hogy még nem fogtam fel teljesen ezt az egészet.

Eddig 17 kg-nál tartok a feladott poggyásszal és 5-6 kg a kézi. Azért ez egész jó arány, azt hiszem (és még mennyi mindent ki lehetne dobni, hajjajj), hazafelé már biztos, hogy nem ennyi lesz. :D

Utálok búcsúzkodni. :(

Farewell party

Indokoltnak tűnik megírni az első bejegyzést, most, hogy már egy hét sincs hátra az utazásig. Múlthéten csütörtökön volt egy kis búcsúbuli, hogy elköszönhessek mindenkitől. Itt is szeretném megköszönni mindenkinek aki eljött, igazán remekül szórakoztam, és azt hiszem mindenki más is! :) A lényeg, hogy olyan gyorsan eltelt ez a közel 10 hónap - mióta kitaláltam, hogy akkor vágjunk neki az nagy Ámerikának -, hogy csak kapkodom a fejem, hogy mit is kéne még betenni a bőröndbe?! :)

 Valami ötlet esetleg mi az, ami necessary?

UP: fotó :)