Boston II.

Második felvonás. :)

A lényeg az, hogy másodszorra is sok volt, harmadszorra is vissza kellene menni. Sajnos erre már nem lesz időm, mert mást is szeretnék látni még az országból (amennyire legalábbis az idő és a pénz engedi).

Megint ez a hajnali indulás. Jajj nekem. :D Erre a hétre egy Suburbant kaptunk kölcsön, nem tudom, kinek mond ez valamit, megint okosabb lettem autók terén.
A napot közös megegyezéssel a Fine Arts Museumban kezdtük, ahol mikor megláttam a múzeum térképét komolyan kezdtem kétségbe esni, hogy ajj-ajj, mi lesz most, nem végzünk itt egy nap alatt az biztos. A két emeletes épületben külön szekciók voltak. Megtekinthettük az ősi kultúráktól az amerikai művészeten (???) keresztül az európai képzőművészet remekeit is. Frankó kis múzeum, nyitvatartása viszont nem túl baráti (4.45-kor zár pm). Készítettem pár fotót is, hogy bebizonyítsam, tényleg ott voltam és nem csak kitalálom a történeteimet. :P

 

 

A múzeumhoz vezető úton megfizethetetlen turistalátványosság fogadott. Kacsák mentek át a zebrán (gyalogátkelőhelyen, a félreértések elkerülése végett). Nem vezette őket senki, hanem zöld jelzésre  elindultak, maguktól. Elől volt egy nagyobb kacsa és utána a kisebbek. Kár, hogy nem volt nálam fényképező, hogy le tudjam fotózni nektek, bár nem hiszem, hogy visszaadná az élményt teljesen.
Ha Bostonban jár az ember a Fenway park-ba állítólag kötelező elmenni (főleg, ha sportrajongókkal jár az ember együtt kirándulni), megcsodálni a RedSox (baseball) csapat székhelyét. :) És fotózkodni a szobrokkal és természetesen összefutni magyarokkal. Természetesen nem igazi magyarokkal, csak unokákkal, akiknek a nagyszülei kijöttek ide az nagy Ámerikába x évvel ezelőtt szerencsét próbálni, aztán összejött az élet. :P Szóval becsületesen megnéztem a szobrokat, bementem a boltba is, teljesen büszke vagyok magamra (Hallod, Esses Judit? Én, meg a sportok!!! :P).

Mivel ezen látványosságok elvették az időn nagy részét és még a Harvardra mindenképpen el akartunk menni, a Citypassunk utolsó kártyáját nem használtuk fel. Kicsit hiányérzetem van miatta, de tényleg egész nap talpon voltunk és így is rengeteg mindent megnéztünk és természetesen lehetne még sokminden mást is.
A Harvardot kicsit nehezen találtuk meg, mert több campusból áll, de aztán végre bejutottunk és még John Harvard szobrával is sikerült elkapni egy fotót. Úgy látom mindig megtalálom ezeket a szobrokat (Verona, Prága). Különös ismertetőjelük: tömeg van körülötte és sorba kell állni, szerencsét/szerelmet stb hoznak.

Sajnos a könyvtárba nem tudtunk bemenni, mert csak Harvardos studentcarddal lehetett volna, de az még egyikünknek sincs (nem is lesz, ha rajtam múlik). Utána sikeresen felkerestük az egyetem hivatalos boltját, ahol tetemes összeget elköltöttünk egyetemi logós pulcsikra/pólókra és egyéb olyan dolgokra, amikre valószínűleg a való életben nem adnék ki ennyi pénzt. :P
A kertben, nyuszikat is láttam a fűben. Meg sem ijedtek, mikor közelebb mentem hozzájuk, városi nyulak hejjj!

A nap végén még kimentünk a kikötőbe, ahol megnéztük a "USS Constitution-t, a 19. századi vitorlás fregattok utolsó képviselőjét, az amerikai fregattépítés csúcspontját". (Köszönet az ötletért! ;))

Néhány, a kikötőben készített csodafotó után még útba ejtettük a Bunker Hill Monumentet, majd húzás haza. :)
Este frankó kis eső is kerekedett, de végre hazaértünk és már aznap este vártuk a következő day off-ot!

Days after days

Nem sok minden történik manapság, így azon gondolkodtam (mérhetetlen sok szabadidőmben), hogy kellene azért rendesen írni itt a blogot, mert rám vagyon szólva, hogy jajj, miért nem írok már. -.-"

A hét történései főként a day off-okon vannak, a többit meg nem igazán tudom itt magyarázni, mert lecsökkent ingerküszöböm miatt, számotokra nem lennének viccesek.

A napok jönnek, mennek egymás után. Mikor este végre ágyba kerülünk, Karolinával mindig kihúzzuk az éppen aktuális napot a naptárból. Ilyenkor mindig megállapítjuk, hogy jajj, de gyorsan megy az idő. De tényleg. Nem régen érkeztünk és alig egy hónap és már az utazáson is túlleszek és már Rigára fogok készülni. Olyan soknak tűnt az a 63 munkanap, de most, hogy 20 alatt járunk, már látom a végét és már egyre többször jut eszembe a tervezgetett utazás. :)

Ami a tábor életében történt: először is, ami az én szempontomból fontos, az az, hogy elment a koreai kisfőnök. Azt mondta, hogy azért távozik, mert a családja hiányolja (van egy 13 hónapos kisfia). Valójában ki tudja, lehet, hogy feladta a dining hall-lal a harcot (nagyon nem voltunk egy hullámhosszon). Ezért az új főnök egy mexikói srác lett (aki a koreai előtt is volt), már másodszor van itt a táborban (látjátok, lehet itt karriert csinálni! :D). Amúgy eléggé kiéleződött a helyzet a mexikóiak és a magyarok között a dining hall-ban. A folyamatos téma, hogy ki hogyan sepreget és ki hogyan (nem) mossa fel a padlót. Igen, tudom, ezt már a bezártság hozza elő. :D Mexikó-Magyarország 1-1. Eddig. :P

A másik fontos dolog (a tábornak), hogy lement az éves két „parents visiting day”. Ez azt jelentette a konyha szempontjából, hogy az amúgy is sok 650 ember mellé, amit naponta etetni kell, hozzácsapódott még egyszer 400, másszor 1200 ember, mert egyik hétvégén a nagyszülők, másik hétvégén a többi családtagok jöttek ( az Egri csillagok jutott eszembe róla, amiben valami hasonló hangzik el: mindenki aki élt és mozgott a falakon volt. Na, itt is valami hasonló helyzet állt elő.). Természetesen kaja volt olyan mennyiségben, hogy abból az egész harmadik világ jóllakhatott volna (ugyan ez érvényes arra az ételmennyiségre, amit kidobunk hetente, csak mert 1 napig nem ette meg senki). A nap délelőtti része elég kemény volt (de sokkal lazább, mint amire számítottam), az ebéd után pedig igazán kellemesnek mondható (lehet, hogy ez annak tehető be, hogy délután nanny voltam. :D). Itt nyaral Michael J. Fox kislánya is, szóval izgalom is volt kicsit. :) Mindkét hétvégére elmondhatom, „kívülről és mégis belülről”, hogy az életérzés ez volt: „Just enjoy the show!” :D

Amúgy a víz dologról meg csak annyit, hogy még mindig főcím a napi tábori újságban (!!!), hogy takarékoskodjunk a vízzel (szülőnap előtt külön kijelentés volt, hogy „mindenki fürödjön meg!” Mintha nem lenne magától értetődő... ÁÁÁhhh :D). Ebből az következik, hogy még mindig papírtányérokat és hasonlókat használunk, ami víztakarékos, de rohadtul nem eco-friendly.

:( Remélem marad amúgy ez a szokás, mert ha mindent mosogatni kellene, az igencsak megerőltető lenne, ennyi elkényeztetés után (habár a mosogatás nem az én dolgom, de mindenkinek egyszerre kell befejezni a munkát. Ez is megint mi már? A dining hall meg a kitchen azért ennyiben elkülönülhetne, úgyis külön főnök viszi mindkettőt...).

A gyerekekkel jól megvagyok, főleg, mikor Gabival ketten pesztráljuk őket, az nagyon mulatságos. Ilyenkor mindig elgondolkodom ezen a gyerek témán, aztán gyorsan rájövök, hogy nagyon nem lenne ehhez türelmem.

Mindemellett igen jól szórakozom itt a táborban, de azért mint mindenki, én is várom már az utazást. :)

Boston I.

Boston zöld, Boston tele van temetővel, Bostonban szívesen élnék. Mondják, hogy a legeurópaibb város. Nem tudom, nem voltam még más amerikai nagyvárosban. Igen, megint day off-om volt. :)

Reggel hajnali hétkor indultunk (esélytelennek érzem, hogy akármikor is kipihenjem magam a táborban. Bezzeg otthon már kipattantak a szemeim 8-fél 9-kor, most mit nem adnék érte...), kicsivel tíz előtt már meg is érkeztünk (mikor a reptérről hoztak minket sokkal hosszabbnak tűnt az út, lehet, hogy azért, mert addigra már kissé fáradt voltam, hogy hülye amerikai játékokat játsszak. :P). Szegény Dávid (a sofőr) nagyon örült neki, hogy nyolcsávos úton vezethet, de ennek ellenére soha nem volt gond, minden tiszteletem az övé, hogy szépen elfuvaroz minket, ahová akarjuk. ;)

Már vasárnap eldöntöttük, hogy Boston kétnapos lesz, mert egybe nem férne bele (bármennyire is erőlködtem/tünk, de nem baj, mert van még elég day off.). Szóval első falásra vettünk egy CityPasst (46$), ami ugyan elsőre kicsit drágának tűnik, de ha külön meg kellene venni minden belépőjegyet, akkor ez a duplája lenne konkrétan, és mindegyik érdekes (legalábbis számomra). Nem vagyok híve annak, hogy nézzünk meg „minden” múzeumot egy adott városban (mert ez még egy Pécs tekintetében sem lenne kifizetődő, kivéve, ha ott élünk ugye már közel 5 éve :P), de azért jobb, ha látok ilyen típusú múzeumokat is, meg persze ez is olyan, mint a színházbérlet a sok jó mellett, mindig beletesznek valami gyengébb (nem feltétlenül rossz) darabot is.

A napot New England Aquarium-ban kezdtük. A nevéből is kiderül, hogy különböző halakat és egyéb vízi élőlényeket bámultunk, akik be voltak zárva 2x1 méteres plexi mögé (érdekelne, hogy valójában ez nem állatkínzás-e?!). Amúgy az egész épület kívülről nagyon attraktív volt, belülről nem múlta felül a kívül látottakat, viszont élveztem a dolgot. Egy kép, hogy hogyan is nézett ki:

Külön kiemelendő, hogy mindenhol hangsúlyozzák, hogy mennyire zöldek, meg a jelmondatuk a  „Mentsük meg a kék bolygót!” volt, vagy valami hasonló. :P Rengetegen voltak amúgy, hihetetlen, hogy ennyi a turista. :D Legjobb élmény (bár ezt sem tudom, hogy mennyire humánus), hogy lehetett különböző tengeri cuccokat simogatni. Ennek eredményeképpen tengeri csillagot és sünt (bár nem tudom mennyire érezték) simogattam. :D

Ezután elmentünk a Science Museum-ba, ahol aztán tényleg elájultam a sok látnivalótól. Erre tényleg nem lenne elég egy nap sem. A gyerekek is nagyon élvezték (szülők nem tudom mennyire :P), nagyon interaktív volt az egész. Három emeleten voltak a kiállítások, különböző szekciókra osztva (bár nem tudom, milyen logika alapján került egymás mellé a „szülés” és a kiscsibés stand...), volt ami pluszban fizetős volt, azt nem néztük meg. :P Természetesen jó földrajzos révén a földgömbös fotó nem maradhatott ki:

Sajnos az idő véges volt, ezért tovább kellett mennünk a következő helyre, ami egy +50 emelet magas kilátótorony volt, tetején étteremmel, meg irodákkal, szóval éreztem a felhőkarcoló feelinget. :D Isteni szép volt a város letekintve ilyen magasságból (is). Néhány kép mutatóba:

A kiállítóteremben körben Boston történelmével kapcsolatban voltak kiállítva tárgyak, amin meglepődtem, hogy a bevándorlási részlegnél első sorban találtunk egy magyar útlevelet. Jó érzés volt látni végre magyar szavakat. :))))

Az út hazafelé nyugodtan telt, mondhatni elaludtunk. :D Jövő héten újra nekivágunk! Reszkess Boston, Visszatérek!!!

PS.: Fotók folyamatban, miután sikerül levarázsolni őket a fényképezőről. :D

Up. Fotók!
PS2.: A következő két képet az én édesegyetlenapukámnak küldöm, csak, hogy tudd, hogy nem vagyok egyedül! ;)

That was AWESOME!

Hát ez tényleg! :D Hétfőn történt ugyanis, hogy elmentünk megint day-off-ra! :D Nem sokat kellett rajta veszekedni, hogy hová menjünk (szerencsére azért nincs ebből probléma, nagy az egyetértés). Eheti választásunk a SixFlags-re esett, ami egy kaland/aqua/élménypark, amerikai módra (értsd: ordítozás, őrültségek, adrenalin). Több is van belőle az országban, mi a New Englandi változatot kerestük fel. Öten mentünk, négyen magyarok és egy mexikói srác (Omar).

A reggel úgy indult, hogy én már hajnalban kijelentettem, hogy nem fogok semmire felülni, mert nem szeretnék meghalni (tudom, jó hozzáállása a napnak... :D), ahhoz képest, hogy mi lett belőle nap végére, az megint más kérdés. :D

Fél 11-re érkeztünk meg, szerencsére előre váltott jegyünk volt (a tábor jóvoltából 25$-ért vehettük meg, egyébként 52$ a beugró.). Amúgy sem volt túl nagy a sor szerencsére. 

Mikor beléptünk volt egy "húbasszus", és utána még több. A móka elején térképet is kap az ember, hogy ne tévedjen el a park területén (megjegyzem valójában nem sokat ér, viszont szép színes és méretarányos a különböző játékok tekintetében. :P). 

A park szinte legelső állomása ez a csoda volt, amit idén adtak át:

A többiek rögtön be is ültek, én nem tudom mégis hogyan gondolták. :P Én mondtam, hogy nem merek, így kivártam velük a sort és végignéztem, ahogy szabadesnek két toronyból, egyszer háttal. :D

Voltak vizes attrakciók is, azokat azért ki mertem próbálni, bár idő szűkében csak oda mentünk, ahová nem volt muszáj a fürdőruhát felölteni. :P Jó vizesek lettünk ennek ellenére.

Ezután már remekül megéheztünk, így kihasználtuk a tábor adta lehetőséget (100$) és kínait ettünk. :D Sokkal, de sokkal finomabb kínai kaját adtak, mint amit otthon ettem eddig (pedig nincs is közelebb nekik Kína, ha-ha). Aztán kis pihenő után (azért mégse jöjjön ki belőlünk a kaja) nekivágtunk az őrületnek. 

A térképen három legdurvább csúszdát ki is néztük, mondtam, hogy én biztos fel nem ülök, erre valahogyan mindig bent találtam magam a sorban és úgy, hogy már kattant rajtam a biztonságiöv (amiről teljes meggyőződésem volt, hogy nem biztonságos). Aztán csak túléltem valahogyan mindet, sőt a végén még a szabadesős tornyot is kipróbáltam. Nagyon menő vagyok. :D Muatatok inkább képeket, mert lusta vagyok írni. :P

Mondjuk ezen nem sokat láttok, de ennek a bejárata volt:

Itt lassan felvittek a tetejére és utána ott várattak egy örökkévalóságot (3-4 mp lehetett), utána lezuhantál a mélybe, majd megint fel. :D Menő! Mondjuk nem lehet szerintem sokáig csinálni, mert azért durva. De annyira nem, mint amennyire számítottam. :D (Lehet, hogy már én is ilyen amerikai leszek, aki nem fél semmitől, mert minden fun...)

Az állomások közül ez következett (vagy fordítva, már nem is tudom):

A lila a park legnagyobb hullámvasútja (ennél féltem a legjobban, hogy leesek, mert a vállamnál nem voltam lekötve, mivel nem fordult át a tengelye körül... a logika.):

Nem adják át a képek a teljesn valóságot amúgy, azt tudom, de képzeljétek el, hogy felvisznek jó magasra, aztán hallod, hogy a kerekek lassítanak, lenézel, alattad konkrétan a semmi, vagy éppen más vasak, aztán kezdődik a zuhanás. Nem lehet kibírni sikítás nélkül, én konkrétan végigsikítottam a dolgokat, mert úgy valahogy a feszültség is elment.

Aztán volt a Mind eraser, az meg olyan volt, hogy a lábam alatt nem volt semmi, mert a kör jelentős részét fejjel lefelé töltöttük. Kívülről durvábbnak tűnik, mint mikor benne ül az ember. Az sem segít sokat, hogy miközben sorbanállsz, látod, hogy a többiek hogyan mennek végig. Egy kép erről a menőségről:

Aztán pár kép rólam, hogy mégse legyen dögunalmas a post. :P :D

Amerikaividámparkosbóvlikategória:

Én és a kedves Bizarro:

És a végén még szuperhősökkel is pózoltam, de sajnos nem volt macskanős jelmezük. :P

Legközelebb Boston! Mindenkinek szépséges napot! :)

4th of July

Nem ám Indenpendence day... (Biztos könnyebb kimondani egy dátumot, mint egy nevet megjegyezni, vagy nem is tudom.)

Már reggel kezdődött a móka és a kacagás. :) Szó szerint. Mindenkin a piros-kék-fehér trikolor, hol az arcukon, hol a ruhán, hol mindkettőn. A konyhán ellenőriztek minket, hogy megvan-e a három szín (még jó, hogy a tábori staff-os póló már alapból is kék és fehér). A reggeli nem volt semmi extra, ebéd sem, vacsira szánták a nagy durranást. Szinte nem is volt szünet, mert kukoricát kellett pucolni (bezzeg ilyen napokon nem vagyok nanny!), meg készíteni vagy 700 szendvicset (ötféle volt. Szandi kedvéért: bbq-s, veggie, turkey, regular, hot dog :P). Mire mindent kipakoltunk (ezekhez ugye járt a dobozos pia is, gyümölcs, snack MINDEN!!!) és szépen elrendeztük az asztalokat, addigra olyan vihar kerekedett, hogy az ugrálóvárat kifújta a partra a szél a tóból... És ha ez még nem lenne elég, akkor az áram is elment az egész tábor területén (gondolhatjátok mekkora vihar volt!). Se víz, se áram, tiszta istencsapása ez a tábor. :D Amúgy sajnálom a táborvezetőket, mert pont ez nem hiányzott már szegényeknek. És tetejébe mindenhez vágjanak jópofát, gondolom, hogy azért aggódnak. :(

Szóval a tűzijáték elmaradt, de volt cserébe vaksötét és semmi zseblámpa hazafelé. :D Még benéztünk egy kicsit egy kedves házaspárhoz, akik invitáltak egy teára a lakókocsijukba (dejó, hogy egyesek ilyen körülmények között laknak, már kezdtem magam teljesen otthoni légkörben érezni. igényes berendezés, tisztaság, hmmm.) 

Aztán tegnap akarták megtartani a tűzijátékot, de én azt már nem vártam meg, mert elmentünk  akonyhásokkal egy közeli bárba, ahol többen éltek a lehetőséggel, hogy legálisan fogyaszthattak alkoholt. :P Természetesen itt is megmutatkozott a kreatív amerikai, aki bárban karaokezik. ;) Persze a kitchen staff volt a legmenőbb! :) 

Ma természetesen nem történt semmi, de imádon, hogy már megtanultam a semmin is röhögni. :D

Holnap nanny leszek, az vicces lesz! :D 

Bye-bye! :)

up.: Fotttó!

 

Kedves Mindenki,

Először is ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de tulajdonképpen, mióta megjöttek a gyerekek, nem sok minden történt. Ezért vártam meg a tegnapot, amikor ismét az áhított day off volt, legalább tudok arról írni. :D

Kezdem inkább az elmaradásaimmal. Szombaton volt egy hete, hogy megjöttek a gyerekek. Azt kell mondanom, hogy végülis eloszlik a tábor területén 450 gyerek. Sokat esznek, az tény. :D 

A másik eléggé important információ, hogy múlt héten elfogyott a táborban a víz. (LoL!) Az úgy volt, hogy egyik este a zuhanyzóból olyan furán jött a víz, úgy sehogy. Másnap a szeretett reggeli bemondós bácsi mondta, hogy kifogyott a víz abból a tározóból, ahonnan eddig (64 éve) nyerték a vizet. És amennyit visszatöltődik este, annál sokkal többet használunk el naponta, szóval ne nagyon terítsünk tányérokat, használjunk papírt (kár, hogy előtte való nap örvendeztek azon, hogy eco-friendly-k vagyunk), mert most nincs víz elmosogatni. Aztán a táborigazgató beparázott és rendelt annyi vizet, hogy 3 évig is elég lesz. :) Nem tudom meddig lesz ez még így... Nem baj, addig örvendés lesz, mert legalább nincs sok meló. :D

Kerítettek egy új nanny-t, aki úgy volt, hogy ő lesz majd a gyerekekkel egész nap délelőtt, mi meg majd a másik lánnyal felváltva segítünk be délután. Na, ez a nanny amerikai volt, hát nem is bírta egy napnál tovább, megmagyarázta nekünk a jogait és szépen le is pattant. :D Így kell ezt csinálni. Kár érte, mert szimpatikus volt. Az lett ennek a következménye, hogy rájöttek, hogy mégsem kéne egyedül szívni 4 gyerekkel, ezért felváltva leszünk velük két másik mexikói lánnyal és közösen. Jesssz... :D
Tegnapi nap történése, hogy day off-om volt. A többiekkel kitaláltuk, hogy elmegyünk az óceánpartra napozni, pancsolni egyet. Hampton Beach mellett döntöttünk, aztán hazafelé Portsmouth és Manchester (ami New Hampshire legnagyobb városa, azt mondták legalábbis). Reggel még a táborban reggeliztünk, aztán elindultunk a tábor kocsijával, majd közel két és fél órás út után megérkeztünk az óceánparta. Úgy voltam vele, hogy azért az érzésért/látványért megéri itt szívni néhány esetben. Igyekszem megosztani veletek:

Adtunk a swimsuit policynak is rendesen, ha már kiszabadultunk végre! Napozásra tökéletes volt az idő, viszont a víz annyira nagyon hideg volt, hogy én személy szerint csak a fotó kedvéért mentem be, azt is csak rövid időre, hullámban ugrálós képet sajna nem tudtam csinálni, így is náthás vagyok (van egy olyan megérzésem, hogy a remek időjárásnak köszönhetően. bezzeg a gyerekek minden koszt összeszednek, hideg tóban fürdenek etc, és nem lesz semmi bajuk, bezzeg nekem, jellemző.).

 

Aztán mindezek után egy új napszemüveggel gazdagodva elmentünk Portsmouthba, hogy megnézzük a kikötőt, meg ittunk egy bambit, mert volt, aki komoly alkoholelvonásban szenvedett már. Ezt a helyzetet nem tudom átérezni, mindenki tudja, hogy mennyi alkolholt iszom, de magát az elvonási tüneteket teljes mértékben átérzem. :D Csak, hogy a jól sikerült képeket megosszam veletek:

 

Amúgy meg ilyen a kikötő:

Nagyjából ennyi volt! Holnap 4th of July, kíváncsi vagyok milyen népünnep lesz, nagyon kíváncsi vagyok!

Jóéjt! :)

I can't resist....

Pár napja egy számomra igen kedves ember feltette nekem azt a kérdést, hogy unom-e már az amerikai kaját?!

Nem, nem unom (2 hét távlatából még nem, de azért egy jóféle pörköltet nem utasítanék vissza). Amúgy is ígértem egy kajás bejegyzést, hát íme.

A dining hall-ban egyszerre 250-270 ember tud enni (nem számoltam meg pontosan, pedig lenne rá lehetőség ugyebár. :P). Két salátabár és két melegételes pult van most, hogy teljes üzemmel megy a konyha.

A reggelinél müzli mindig van, emellett friss gyümölcs, valamint joghurt az állandó, és meleg kaja is jut mindig, ami pedig változó. Meleg kaja: toastkenyér, rántotta (hófehér a tojás héjja, láttam a konyhán, wáá, miből jöhetett az ki???!!), hamburger féle zsemle és benne tükörtojás sajttal, kis kolbászkák (érdekes, borsos íze van, finom), gofri, palacsinta (az a jó vastag, nyamm). Na, és kiegészítésnek van mindig mogyoróvajas/napraforgómagvajas szendvics lekvárral (imádom!). A főnöknek köszönhetően 4 féle kávé (mogyorós, vaníliás, meg két másik, ami ilyen erősebb kávé), forrócsoki, limonádé/narancslé/almalé/punch (undorítóan édes és megfogja a szádat, piros leszel tőle, fú, nem szeretem), hideg napokon, mint ma, külön forrócsoki. Mindent jegezni kell természetesen. Mióta itt vagyok egyszer volt gofri eperöntettel, azt tartottam értelmesnek lefényképezni, mert egyszerűen iszonyatosan finom volt. Gofri, eperöntet, csokiöntet, tejszínhab, juharszirup (nem annyira nagy szám szerintem, érdemes kipróbálni, de nem lesz a kedvencem!). Jöjjön tehát a kép (kiegészítés, egy banán):

Ebédre a kávé kimarad (jó is, mert kezdek lassan rászokni. :D), viszont  a fent említett italok vannak, víz jéggel. :) Furcsa, hogy ebédre nem esznek nagyon "tartalmas" kajákat, inkább szendvicseket, amire van egy külön fridge, ott kell állni, ha oda vagy beosztva és amit kérnek, azt kell kiadni (szintén négy féle sajt, pulyka, szalámi, sült marhahús, tojássaláta, tonhalsaláta), kenyerek is vannak, odafigyelnek az egészséges életmódra. :P Ebédre szokott lenni salátabár, nem sorolom fel, hogy mennyi minden van benne, inkább csatolok képet! :)) Meg ilynkor van a hamburger, hot dog. (A következő képeken az említett dolgok vannak, de nem az én ebédem, hanem a fiúktól kértem kölcsön, illusztráció gyanánt!)

Na, a vacsi az már komolyabb dolog, akkor mindig van meleg étel, többféle. Nagyon szeretik a bolognait meg a chicken nuggetset, az szinte mindig van. A krumplit is sokféle módon készítik, az  a kedvencem, mikor megfőzik héjjában a krumplit és utána összetörik, tesznek bele tejszínt és ilyen krémes lesz, nem tudom, nekem ízlik. :) Ja, és van ilyen isteni finom kis cipójuk, meg baguette, hát az is mindegyik nagyon finom!!! Gyümölcs is van vacsorára, barack, körte, alma, szilva. Kicsit fura, hogy némelyiknek kb semmi íze nincs, de hát ilyen ez a világ, otthon is kapni ilyen dolgokat. A szilvát és a barackot viszont nagyon szeretem.

Most egyelőre ennyi, még bírom is. :) További képeket este szándékozom feltölteni, mert day off-om van, aztán szórakozni is szeretnék! :)

Puszi mindenkinek!

Trip to Hanover

Kedden megvolt az első közös staff-túra is, Hanoverbe. Mindössze 40-50 percnyire fekszik a tábortól és egy csendes kis városnak mondanám, Esztergom méretű. Tipikus sárga iskolabuszokkal mentünk, sajna a School felirat le volt takarva. :(( Azért egy képet gondoltam megosztok Veletek:

A helyet az teszi kitüntetetté, hogy itt van egy itt híresnek mondott egyetem a Dartmouth, ami, ahogy elmondták egy magasabb szintű egyetemi képzésnek ad otthont (nem tudom, hogy ez pontosan mit takar errefelé).

A városról: tiszta, rendezett, tipikus filmekben is látható kialakítás (a magyarok miért nem olyan filmeket forgatnak, amiben a valós magyarországi viszonyokat mutatják?). Négy-öt órát töltöttünk el, ami nekem elég is volt. Egy főutcája van onnan nyílnak a további utcák (ahogy megfigyeltem sakktábla alaprajz, föcisek kedvéért). Ami kilóg ebből az egyetemi campus, minek központjában egy park van. A park gyönyörű, tiszta, ápolt. Ücsörögtünk ott egy kicsit, aztán néztünk valami kis pubot, hogy enyhítsük a meleg okozta problémáinkat. :) Néhány kép a parkról:

Sajnos az egyetemi könyvtár már bezárt, így csak kívülről fényképeztem le (magam).

Happy hours keretében ittunk némi sört (2$), mások pedig colat. A cola árát nem tudjuk, mert a végelszámolásnál csak a söröket számolták (happy hourst okozva ezzel nekünk :P). Este, sötétedéskor indultunk haza. Amint az a buszon kiderült nem mindenki, ugyanis egy amerikai fiút letartóztattak, mert a tóparton részegen randalírozott. Hurrá, mínusz egy staff tag, ezzel bezzeg nem dicsekedtek a reggeli észosztáson (minden nap van reggel...).

A hőmérséklet emelkedik remekül, ami azt jelenti, hogy reggel nem arra kelek, hogy be van fagyva félig az arclemosóm, hanem, hogy este nem polárpulcsiban fekszem le aludni. Persze az amcsik nem bírják, mindehol megy a klíma... Na, mindegy, én ezt jobban bírom, mint a hideget (ruha szempontjából is előnyösebb).

Ma megint tökjó meleg volt, napoztunk kint Karolinával a parton. Bikiniben. Oda se neki, h swimsuit policy van. :D Gondolom ez csak akkor érdekes, ha már itt vannak  a gyerekek, mert ma senki nem szólt, hogy vegyünk vissza. :P

Amúgy valaki mondta, hogy tavaly Obama lánya meg még valami szinészé itt táborozott, szóval lehet, hogy idén még érdekesebb fotót is postolok, mint hogy csak magamról töltök fel képeket. :P

Holnap megyek Libanonba (az amerikaiak nagyon kreatívak a városnév alkotás területén), fél day off lesz. Háhá, nem kell a gyerekekkel lennem. :))

Na, egyelőre ennyi, remélem mindenki elégedett, hogy tettem fel fotókat, mindenki azután sírt. :P

Have a good day!

PS.: A többiek mindig fényképezgetnek kocsikat meg különböző járműveket. Ti kíváncsiak vagytok ilyesmire? Mert akkor teszek én is! :)

PS2.: Kedves drága angoltanáromnak üzenem, hogy következő egy kajás post lesz, készülj!!!! ;) Meg a többiek is, felfaljuk Amerikát! :P

Mozaik

Nehéz úgy írni, hogy nagyon nem történik semmi változatos (kivéve, ha a gyerekekkel vagyok, mert akkor meg túl sok minden történik és túlságosan egyszerre, utálom, ha nincs irányításom a dolgok felett). Pont ma gondolkodtam azon, hogy otthon még csak most lett vége a vizsgaidőszaknak, én meg már pont egy hete vagyok itt. Hogy megy az idő. :) 

Tegnap előtt kitakarítottuk a cabint, ahol majd aludni fogunk a mexikóikkal. Hát, nem egy szálloda, de azt majd kiélvezem New Yorkban vagy Bostonban. :D Amúgy addig a mostani cabinban maradok, amíg lehet, mert közelebb van a konyhához meg a gyerekekhez is. Szerdán kell átköltözni, csak annyit arról, hogy az utolsó ház balra a tábor területén. :P De a houskeeperes bácsi nagyon jófej, rögtön adott egy tonna tisztítószert. :P Kellett is. A lányokkal nagyon jól kijövünk, ez meglátszott tegnap is, simán ment minden! :)

Aztán valamelyik nap (nézzétek el nekem, de elveszett az időérzékem) felfedeztük a konditermet is, ott pihenjük ki a nap fáradalmait (nekem a nanny nap után nagyon le kell vezetni a feszültséget. :D), nem utolsó sorban meg le kell mozogni ezt a csomó kaját. Megfigyeltem, hogy mindenen rajta van, hogy low fat, vagy 0% fat, aztán mégis milyen kövér az amerikai társadalom, ugyebár. Csak akkor mitől? :S
Szombattól kezdve már zászlófelhúzás is van reggelente (persze nem a kitchen staff), amit állva, sapkátlevéve, csendben kell megvárni (kíváncsi vagyok himnuszt mikor nyomatnak).
Hogy ne unatkozzunk, kitalálták tegnapra, hogy olimpiai játékok vannak a campben. ;)

A délután folyamán tehát ez volt, kicsit jóval több színnel, mint ami az olimpiai karikákon szerepel, és inkább volt játék határok nélkül, mint olimpia. :P Én a kék csapatba kerültem, szóval a délután folyamán kellett keresni valami kéket. Ebben az esetben nagyon segítőkészek, rögtön volt egy csomó felajánlás. Huh, négy féle játék volt. Hármat tudtam csak kipróbálni, mert utána nekünk kezdődött a meló. Az egyik olyan volt, mint a baseball, valami kickball. Na, azt nem játszottam, mert túl bonyolult volt, mikor kell futni és mikor nem, meg mi számít pontnak, meg mi nem. Beálltam a hátsó sorba, akinek az volt a feladata, hogy elkapja a labdát és meghatározott embernek dobja. Na, pont olyan emberhez álltam, akinek egy labda sem ment (háháhá, szerencse). A következő a dodgeball, ami abból áll, hogy párokat alkotunk és az egyik embernek bekötik a szemét. A másik irányítja a párját, hogy merre kell menni, hogy felszedhessünk labdát, felszedni csak a bekötött szemű (jelen esetben én) tudja, aztán az utasítások alapján céloz és jobb esetben eltalál valakit. Életemben először játszottam ilyet, és utolsónak estem ki (kb 20 pár volt). Háhááá! :D Utána human-footballt játszottunk, amit úgy kell elképzelni, mint a csocsót, csak élő emberekkel. Van egy meghatározott pálya, amin mozogni lehet. Na, engem beállítottak kb középre, sikerült is háromszor beleérni a labdába (hozzáteszem, hogy 3 labda volt. Két kicsi focilabda meg egy óriás méretű..). Ezt a többiek úgy summázták, hogy „You're an animal.”, merthogy az egyik gólpassz volt. :P 

Teszek ide képet is, nem túl előnyös, de azért legyen valami. :D

Tegnap este összegyűltünk a tábortűznél és fel lehetett szólalni, hogy ki miért van itt. Nahát a sok amerikai természetesen mondta is rendesen. Hihetetlen, hogy ilyen sok időt töltenek táborokban gyerekkorukban, meg az is, hogy be nem állt a szájuk. :P Van egy új kisfőnök a konyhán, dél-koreai és ennél a tábortüzes mizériánál ő is felszólalt, hogy akkor ő itt ki szeretné emelni, hogy milyen jó a kitchen staff-al dolgozni, mert very hardworking team. Na, akkor minden amcsi hátrafordult és elkezdtek tapsolni meg üvöltözni, a tegnapi nap folyamán másodszor, mert délelőtt ugyan ezt játszották el all-staff-meetingen, amikor a nagyfőnököt dícsérték, aki meg éppen nekünk osztotta, hogy melyik merőkanál melyik salátástálba való... Utána természetesen volt egy kis kaja a CK-ben, tortilla és csirkefalatok. Olyan amerikai házibuli hangulata volt a dolognak, bár soha nem voltam még amerikai házibuliban, de a filmekben is ilyennek tűnik. :D Az este folyamán volt a staff tagok között kimittud (főleg ki mit nem. Mondjuk énekelni abszolút nem, de még verset mondani sem :P) és volt amit közösen énekeltünk meg játszottunk. Jó hangulat volt, nagyon tetszett.

Ma megint a gyerekekkel vagyok, néha az agyamra mennek már. Tegnap hallottam egy mondatot a tábortűznél, azt hiszem megfontolt és tapasztalt volt, aki ezt mondta, így hangzik: „Two months in the camp seems

like two years in real life.” 

Kezdem érezni, hogy a civilizációs betegségeim kezdenek elmúlni, nem lógok a neten, nem kell telefon, kevesebbet stresszelek. :) Tiszta haszon. :P

És búcsúzóul egy kép rólam, mert az még nem nagyon volt:

 

 Ha nem írok mostanában eleget, akkor az vagy azért van, mert nincs internet a Counselor Kitchenben vagy nem történik semmi. Holnap megyünk the whole staff Hannoverbe, majd arról azért még írok! :P 

Puszi!

Rainy days

Tegnap a gyerekekre vigyáztam munkaidőben. A szünetek szerencsére megvoltak ugyan úgy, mint a többieknek. Ilyenkor ¾ 8-ra kell menni a főnök kabinjába és pick up the guys. Reggel csak a legkisebb kisfiúra kellett vigyázni, majd délután már a kislányra is. Délelőtt kicsit unalmas volt, mert még nincsenek programok a felújítás miatt, ezért csak körbesétáltunk a tábort (ez egész hosszú program :P). Ebédre volt hamburger, de amin csodálkoztam, hogy 3 -féle pogácsából lehetett választani: marhahús, pulyka és egy a vegetáriánusoknak... A gyerekek szinte semmit nem ettek, és nekem is sietni kellett, mert nem akartam ott eszegetni, mialatt ők magukra gyújtják az ebédlőt. :) Nagyon aranyosak egyébként és segítőkészek mindenben, csak estére kicsit lefárad az ember. :) Este elkezdett esni az eső, nem nagyon, de azért egész este esett és mostanra minden tiszta víz és sár, tényleg hasznos, ha van az embernél esőkabát. Következő napokra melegebb idő várható, remélem be is jön, mert holnap megint én leszek a gyerekekkel és jó lenne nem a lakásban poshadni, hanem kicsit a napon lenni (barnulni is szeretnék, vagy mi. :D), meg sétálni, meg kocsikázni. Ja! A szülők nekem adták a kis „buggy”-t, ami ilyen kis golfkocsi, azzal kell őket mindig körbe-körbe hurcibálni. Jó móka! Teszek majd fel róla képet, hogy el is higgyétek! Egyébként igen könnyen meg lehetne szokni az automata váltót! :D A gyerekek mindig gyorsan akarnak menni, mindig kell csitítani őket, hogy azért nem fogok gyorsan menni, mert ha kiesnek akkor engem jobb esetben kirúgnak, rosszabb esetben meg ne is gondoljunk bele. Szóval így tényleg jó, hogy egy nap konyha, egy nap nanny position. :D

Ma reggel 7-re kellett menni, nem tudom minek amúgy, sokkal hamarabb összedobjuk a munkát (már este elő vannak készítve cuccok reggelire), aztán utána csak várunk. Mindegy, a hangulat jó, elhülyéskedünk a mexikóiakkal. Ma pl. spanyol szavakat tanultunk. Furcsa angolra, aztán spanyolra, na. :) Ma volt másfél óra break, amit a CK-ben töltöttünk, ahol meg közben előadás volt az életmentésről a lifeguardoknak... Érdekes volt, én adott esetben tuti nem nyúlnék a delikvenshez, hanem hívnám a mentőt, azzal teszek neki a legjobbat szerintem.

Amúgy semmi extra nincs, elvagyok, most kisütött a nap, kéne kicsit sétálgatni! :D

Legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít. ;)

Let's do it!

Most tudok írni csak este, mikor már mindenkinek lement a meló és van időnk a counselor kitchenben dögleni. Szerencsére még nincs annyira sok meló, csak a staff-ra kellett "főzni". A reggeli pancake, müzli, joghurt, gyümik. Fogok róla fotót csinálni ígérem, de ma nem volt rá időm. Aztán ebéd pizza, saláták meg mindenféle öntetek, amik egész finomak. Ma a konyhán voltam, az én feladatom volt a salátabárt előkészíteni. Paradicsom, paprika, uborka, kukorica stb. Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy az uborkát egy géppel kellett szeletelni, és akkora volt a szeletelőn a lyuk, amibe be kell tenni a zöldséget, hogy az uborka pont belepasszolt, HIHETETLEN. A lyukra termesztik az uborkát??? Amazing! :D

Amúgy készítettem pár fotót, amit most meg is mutatok:

Ez itt a helyi beach, még nem lehet bemenni a vízbe, mert hideg, de ma délutánra a fiúk kipakolták a vízi kellékeket. A táborban most ilyen felújítási munkák és takarítás folyik, mert azért látszik rajta, hogy ráfér évente a felújítás, 450 gyerek lesz itt idén is és máskor is ennyi volt, vagy még több. A tábor területe egyébként hatalmas. Majd teszek fel arról is képet később!

Ez a kép a Dining Hall, ahol a gyerekek esznek majd, meg mi is, a staff. Elég kis hangulatos üldögélni kint. Meg most, hogy lesz a takarítás, meg javítások szerintem egyre jobb lesz. Az esték és reggelek hűvösek, hozhattam volna több melegebb ruhát, de nembaj, nemsokára jön a laundry.

Mutatok képet, hogy hogyan kell elképzelni a cabint kívülről:

Holnap folyt köv a gyerekekkel, gondoltam körbenézünk a tábor környékén, megmutatják mi merre van! :)

Jóéjt! :)

It will be a veeery-veeery long summer....

Tegnap remekül ébredtünk Bostonban, az Adams Inn Hotelben. A szálláshoz reggeli is járt, ugyan nem lehetett túl sok minden közül választani. És tényleg úgy van, mint a filmekben, hogy jön a néni, hozza a coffee-t és újratölti, már akinek, én narancslevet kértem. Az étlapon egyetlen normális ételnek a rántotta baconnel és english muffinnal tűnt. Be is igazolódott a dolog, jót reggeliztünk. 11-kor kellett elhagyni a szállást, aztán az airporton dekkoltunk fél napot, mikor 3-kor végre felvett minket a tábori staff. A közel 4 órás út után érkeztünk meg a táborba, ahová mindenki kijött és tapsolatak meg hurráztak... Kicsit fura ez a "jajjdejó, hogy ittvagytok, annyira örülünk nektek" hozzállás, nehéz megszokni, hogy mindenki ennyire happy. Volt vacsi, ami salátából és bolognaiból állt. Voltak mindenféle cukros löttyök is, azt nem ittam, meg dinnyét sem ettem, pedig az is volt. Aztán elvittek minket a kabinunkba, amit úgy kell elképzelni, hogy van körben kb 8-10 ágy és az a kabin. Van hozzá mosdó WC-vel, zuhanyzó a showerhouse-ban van, hogy csak ott lehet zuhanyozni. Világítás az nagyon nincs, electricity se nagyon. Most az elkövetkező másfél hétben az van, hogy összekevertek minket staff tagokat és amíg nem jönnek  a gyerekek, addig itt leszünk együtt, nagyon megy a "get closer and make friends" szöveg, nagyon megy, lassan az agyamra megy! :D Amúgy mindenki kedves és segítőkész, szóval semmi gond nincs eddig. Este megkerestük a counselor kitchen-t, mert itt van egyedül wifi a tábor területén. Nagyon hasznos találmány a flashlight, ha az ember lánya ilyen Isten háta mögötti területre jön. Mindenhol sötét, sziklák, de azért van egy hangulata, nem hittem volna, hogy ilyen "érintetlen" helyek is vannak errefelé.

A vacsi után volt még egy kis észosztás, hogy mit lehet és mit nem lehet, a hangsúly inkább a mit nem leheteken volt. Kicsit álszentnek tartom a dolgot, úgyis mindenki tudja, hogy ki mit csinál meg mikor... Aztán volt egy icecream party, nagyon jó ötletnek tartottam a dolgot, 9kor fagyit zabálni kilós M&Msszel és mályvacukorral, AWESOME!

Este eléggé hideg volt, áldom az eszemet, hogy betettem a hálózsákot, még így is kellett egy takaró, hogy ne fázzak ennyire nagyon.

Reggel már fentvoltam 5-kor (lehet, hogy az időeltolódás miatt? nem hiszem), aztán forgolódtam csak össze-vissza, míg hétkor meg nem szólalt a kürt, ami mindenkit felébresztett, aki még addigra nem volt fent. Én akkor ellopakodtam zuhanyozni, mert este nem volt melegvíz (LOL), a zuhanyzót nem kommentálom, nem volt idő tavaly óta kitakarítani szerintem. :D

8-kor volt a reggeli. Szintén kellemes csalódás, mert volt gyümölcs, müzli, a pancake mellett. Aztán bemutatkozott a konyhafőnök (Tony) és a felesége (Heather), aztán Tony kitalálta, hogy neki kell bébiszitter a gyerekei mellé és így egy másik lánnyal felváltva leszünk a gyerekekkel, míg a másikunk a konyhában lesz. Azért így változatosabb, könnyebben telik majd a munka. 

Fotókat teszek majd fel ígérem!

Have a nice day! ;)

I'm here, in Boston

Jelentem, hogy megérkeztem Bostonba, helyi idő szerint 8.10 pm-kor. Szerencsére elértem a csatlakozást CDG-n. ;)

Az egész az úúúgy kezdődött, hogy tegnap (vagyis ma) szépen kitranszportáltak a reptérre (köszönet érte!!!), ahol remekül ki lehetett nyomtatni a beszállókártyát. Pont jókor derült ki, hogy a Párizs-Boston vonalra már nem tudtak nekem jegyet adni, ezért az amúgyis kevés átszállási idő alatt (1 óra) még menjek a transfer desk-hez, hogy ott nyomtassanak nekem beszállókártyát, mert van az, csak Ferihegyen nem adhatják ki. Remek. Megérkezünk Párizsba, csudajó. Transzfer desk megkeres, nem hosszú a sor, kivár, jegyet kap. Há-há-há, mivel a turista osztályon már nem volt hely, az egyel jobb osztályra kaptam a helyet (Premium Economy), ami azért lényegesen jobb volt, mint a turista osztály. Kényelmes, fotel szélességű ülések, simán elfért a lábam. Még soha nem utaztam transzatlanti járattal, ezért írok le mindent ilyen részletesen. Volt kis tévé minden ülésben, azonban  a hírekkel ellentétben nem a legújabb mozifilmeket lehetett nézni... Na jó, volt a Mission Impossible 4, dehát annak az első 3 részét sem láttam! :P (Bocs!) Amúgy az átszállás tökjól kivitelezhető volt, pirospont a reptérnek, nagyon pörgött mindenhol a "sor". Nagy rohanás után elértük az E-terminálon lévő K37-es kaput (ennyit a reptér nagyságáról. :P) még kígyózott előtte a beszállni vágyók tömege (indulás előtt negyed órával mindössze). Visszatérve az 7,5 órás repülőútra, készítettem pár képet a kajáról, azért ez elég lényeges ilyen hosszú úton, én meg amúgyis szeretek enni. :D :P

Ahogy felszálltunk a gépre, kaptuk rögtön a welcome drinket, és mellé némi rágcsálnivalót (szezámmagos cucc). Nem is tudom hogyan történt, de miután ez elfogyott, már hozták is a főételt. Lehetett választani csirke és hal között, az előbbit választottam.

A kaja ebben a lefóliázott kis tálban volt (mindig nagy az ingerenciám arra, hogy a repülőgépeken ezeket a kis tálakat/poharakat összegyűjtsem, most kivételt tettem, mégse a bevándorlási kapunál küldjenek vissza... :P) nem készítettem külön fotót, ami benne volt, mert már a szomszédok (egy holland és egy bulgár) így is hülyének néztek szerintem. Szóval a csirke ilyen spenótos volt (nem túlozták el az adagot, ezen nem lepődtem meg.) krumplipürével. Nem tudom, ki hogy van vele, de én imádom a repülős kaját, nem nagyon tudtak eddig olyat adni, ami nem ízlett volna. A jobb oldali saláta az iszonyú finom volt, paradicsom, uborka és cukkini volt benne feta sajttal. Nyamm, és kaptuk ezt a kis kiflit, amiből adhattak volna többet is. A csomagolásban lévő almaszeletekkel az volt a bajom, hogy június 16-i lejárat volt rajta, 7-én csomagolták és a benne lévő alma nem barnult meg egyáltalán. Gondolom volt benne valami gáz, de azért mégiscsak fura... Na, a süti az nem volt egy nagy szám, de egyébként tartalmas kis vacsi/ebéd. 

Anya, a kedvedért ittam kávét, bár nem vagyok oda, eztán sem lesz a kedvencem, mert nem volt valami fini. :)

Mire megnéztem egy filmet (fhranszia és kissé elvont, de legalább ment alatta english subtitle) szépen el is álmosodtam, de mire felébredtem (volt kispárna, meg kis takaró) ez a surprise várt:

Ez volt a vacsi/reggeli. A kék dobozban lévő narancsléhez már elfelejtettek poharat adni, mindegy. :) A sajtos háromszög az nem volt rossz, köménymag nem kellett volna rá. :D Igazán rendes az Air Francetól, hogy figyel az egészséges táplálkozásomra, még Actimelt is kaptam a kaja mellé, micsoda luxus.

Aztán megérkeztünk Bostonba, nagyon gyorsan túljutottunk a Bevándorlási mizérián, csak azt kérdezték meg, hogy hozok-e be gyümölcsöt vagy vmilyen kaját. Hát, nem-et mondtam, de azért remegtem a táskában lévő táblacsoki miatt. :D A szállás nem messze található, jött értünk Free Shuttle, már becsekkoltunk (ma már sokadszorra) és most ki is dőlök, mert totál elfáradtam. Szép napot Mindenkinek!

Puszi ;)

Az utolsó 24 óra...

Holnap ilyenkor két eshetőség van:

• ülök a Párizs - Boston járaton
• ülök a párizsi terminálban, mert lekéstem a gépet, és még nem foglaltak nekem szállást

Nem, legyünk pozitívak, el fogom érni a csatlakozást. Igyekszem majd rendszeresen írni, hátha valakinek feldobom ezzel a napját. :P Kicsit már ideges vagyok, azt hiszem, hogy még nem fogtam fel teljesen ezt az egészet.

Eddig 17 kg-nál tartok a feladott poggyásszal és 5-6 kg a kézi. Azért ez egész jó arány, azt hiszem (és még mennyi mindent ki lehetne dobni, hajjajj), hazafelé már biztos, hogy nem ennyi lesz. :D

Utálok búcsúzkodni. :(

Farewell party

Indokoltnak tűnik megírni az első bejegyzést, most, hogy már egy hét sincs hátra az utazásig. Múlthéten csütörtökön volt egy kis búcsúbuli, hogy elköszönhessek mindenkitől. Itt is szeretném megköszönni mindenkinek aki eljött, igazán remekül szórakoztam, és azt hiszem mindenki más is! :) A lényeg, hogy olyan gyorsan eltelt ez a közel 10 hónap - mióta kitaláltam, hogy akkor vágjunk neki az nagy Ámerikának -, hogy csak kapkodom a fejem, hogy mit is kéne még betenni a bőröndbe?! :)

 Valami ötlet esetleg mi az, ami necessary?

UP: fotó :)