Boston II.

Második felvonás. :)

A lényeg az, hogy másodszorra is sok volt, harmadszorra is vissza kellene menni. Sajnos erre már nem lesz időm, mert mást is szeretnék látni még az országból (amennyire legalábbis az idő és a pénz engedi).

Megint ez a hajnali indulás. Jajj nekem. :D Erre a hétre egy Suburbant kaptunk kölcsön, nem tudom, kinek mond ez valamit, megint okosabb lettem autók terén.
A napot közös megegyezéssel a Fine Arts Museumban kezdtük, ahol mikor megláttam a múzeum térképét komolyan kezdtem kétségbe esni, hogy ajj-ajj, mi lesz most, nem végzünk itt egy nap alatt az biztos. A két emeletes épületben külön szekciók voltak. Megtekinthettük az ősi kultúráktól az amerikai művészeten (???) keresztül az európai képzőművészet remekeit is. Frankó kis múzeum, nyitvatartása viszont nem túl baráti (4.45-kor zár pm). Készítettem pár fotót is, hogy bebizonyítsam, tényleg ott voltam és nem csak kitalálom a történeteimet. :P

 

 

A múzeumhoz vezető úton megfizethetetlen turistalátványosság fogadott. Kacsák mentek át a zebrán (gyalogátkelőhelyen, a félreértések elkerülése végett). Nem vezette őket senki, hanem zöld jelzésre  elindultak, maguktól. Elől volt egy nagyobb kacsa és utána a kisebbek. Kár, hogy nem volt nálam fényképező, hogy le tudjam fotózni nektek, bár nem hiszem, hogy visszaadná az élményt teljesen.
Ha Bostonban jár az ember a Fenway park-ba állítólag kötelező elmenni (főleg, ha sportrajongókkal jár az ember együtt kirándulni), megcsodálni a RedSox (baseball) csapat székhelyét. :) És fotózkodni a szobrokkal és természetesen összefutni magyarokkal. Természetesen nem igazi magyarokkal, csak unokákkal, akiknek a nagyszülei kijöttek ide az nagy Ámerikába x évvel ezelőtt szerencsét próbálni, aztán összejött az élet. :P Szóval becsületesen megnéztem a szobrokat, bementem a boltba is, teljesen büszke vagyok magamra (Hallod, Esses Judit? Én, meg a sportok!!! :P).

Mivel ezen látványosságok elvették az időn nagy részét és még a Harvardra mindenképpen el akartunk menni, a Citypassunk utolsó kártyáját nem használtuk fel. Kicsit hiányérzetem van miatta, de tényleg egész nap talpon voltunk és így is rengeteg mindent megnéztünk és természetesen lehetne még sokminden mást is.
A Harvardot kicsit nehezen találtuk meg, mert több campusból áll, de aztán végre bejutottunk és még John Harvard szobrával is sikerült elkapni egy fotót. Úgy látom mindig megtalálom ezeket a szobrokat (Verona, Prága). Különös ismertetőjelük: tömeg van körülötte és sorba kell állni, szerencsét/szerelmet stb hoznak.

Sajnos a könyvtárba nem tudtunk bemenni, mert csak Harvardos studentcarddal lehetett volna, de az még egyikünknek sincs (nem is lesz, ha rajtam múlik). Utána sikeresen felkerestük az egyetem hivatalos boltját, ahol tetemes összeget elköltöttünk egyetemi logós pulcsikra/pólókra és egyéb olyan dolgokra, amikre valószínűleg a való életben nem adnék ki ennyi pénzt. :P
A kertben, nyuszikat is láttam a fűben. Meg sem ijedtek, mikor közelebb mentem hozzájuk, városi nyulak hejjj!

A nap végén még kimentünk a kikötőbe, ahol megnéztük a "USS Constitution-t, a 19. századi vitorlás fregattok utolsó képviselőjét, az amerikai fregattépítés csúcspontját". (Köszönet az ötletért! ;))

Néhány, a kikötőben készített csodafotó után még útba ejtettük a Bunker Hill Monumentet, majd húzás haza. :)
Este frankó kis eső is kerekedett, de végre hazaértünk és már aznap este vártuk a következő day off-ot!

Days after days

Nem sok minden történik manapság, így azon gondolkodtam (mérhetetlen sok szabadidőmben), hogy kellene azért rendesen írni itt a blogot, mert rám vagyon szólva, hogy jajj, miért nem írok már. -.-"

A hét történései főként a day off-okon vannak, a többit meg nem igazán tudom itt magyarázni, mert lecsökkent ingerküszöböm miatt, számotokra nem lennének viccesek.

A napok jönnek, mennek egymás után. Mikor este végre ágyba kerülünk, Karolinával mindig kihúzzuk az éppen aktuális napot a naptárból. Ilyenkor mindig megállapítjuk, hogy jajj, de gyorsan megy az idő. De tényleg. Nem régen érkeztünk és alig egy hónap és már az utazáson is túlleszek és már Rigára fogok készülni. Olyan soknak tűnt az a 63 munkanap, de most, hogy 20 alatt járunk, már látom a végét és már egyre többször jut eszembe a tervezgetett utazás. :)

Ami a tábor életében történt: először is, ami az én szempontomból fontos, az az, hogy elment a koreai kisfőnök. Azt mondta, hogy azért távozik, mert a családja hiányolja (van egy 13 hónapos kisfia). Valójában ki tudja, lehet, hogy feladta a dining hall-lal a harcot (nagyon nem voltunk egy hullámhosszon). Ezért az új főnök egy mexikói srác lett (aki a koreai előtt is volt), már másodszor van itt a táborban (látjátok, lehet itt karriert csinálni! :D). Amúgy eléggé kiéleződött a helyzet a mexikóiak és a magyarok között a dining hall-ban. A folyamatos téma, hogy ki hogyan sepreget és ki hogyan (nem) mossa fel a padlót. Igen, tudom, ezt már a bezártság hozza elő. :D Mexikó-Magyarország 1-1. Eddig. :P

A másik fontos dolog (a tábornak), hogy lement az éves két „parents visiting day”. Ez azt jelentette a konyha szempontjából, hogy az amúgy is sok 650 ember mellé, amit naponta etetni kell, hozzácsapódott még egyszer 400, másszor 1200 ember, mert egyik hétvégén a nagyszülők, másik hétvégén a többi családtagok jöttek ( az Egri csillagok jutott eszembe róla, amiben valami hasonló hangzik el: mindenki aki élt és mozgott a falakon volt. Na, itt is valami hasonló helyzet állt elő.). Természetesen kaja volt olyan mennyiségben, hogy abból az egész harmadik világ jóllakhatott volna (ugyan ez érvényes arra az ételmennyiségre, amit kidobunk hetente, csak mert 1 napig nem ette meg senki). A nap délelőtti része elég kemény volt (de sokkal lazább, mint amire számítottam), az ebéd után pedig igazán kellemesnek mondható (lehet, hogy ez annak tehető be, hogy délután nanny voltam. :D). Itt nyaral Michael J. Fox kislánya is, szóval izgalom is volt kicsit. :) Mindkét hétvégére elmondhatom, „kívülről és mégis belülről”, hogy az életérzés ez volt: „Just enjoy the show!” :D

Amúgy a víz dologról meg csak annyit, hogy még mindig főcím a napi tábori újságban (!!!), hogy takarékoskodjunk a vízzel (szülőnap előtt külön kijelentés volt, hogy „mindenki fürödjön meg!” Mintha nem lenne magától értetődő... ÁÁÁhhh :D). Ebből az következik, hogy még mindig papírtányérokat és hasonlókat használunk, ami víztakarékos, de rohadtul nem eco-friendly.

:( Remélem marad amúgy ez a szokás, mert ha mindent mosogatni kellene, az igencsak megerőltető lenne, ennyi elkényeztetés után (habár a mosogatás nem az én dolgom, de mindenkinek egyszerre kell befejezni a munkát. Ez is megint mi már? A dining hall meg a kitchen azért ennyiben elkülönülhetne, úgyis külön főnök viszi mindkettőt...).

A gyerekekkel jól megvagyok, főleg, mikor Gabival ketten pesztráljuk őket, az nagyon mulatságos. Ilyenkor mindig elgondolkodom ezen a gyerek témán, aztán gyorsan rájövök, hogy nagyon nem lenne ehhez türelmem.

Mindemellett igen jól szórakozom itt a táborban, de azért mint mindenki, én is várom már az utazást. :)

Boston I.

Boston zöld, Boston tele van temetővel, Bostonban szívesen élnék. Mondják, hogy a legeurópaibb város. Nem tudom, nem voltam még más amerikai nagyvárosban. Igen, megint day off-om volt. :)

Reggel hajnali hétkor indultunk (esélytelennek érzem, hogy akármikor is kipihenjem magam a táborban. Bezzeg otthon már kipattantak a szemeim 8-fél 9-kor, most mit nem adnék érte...), kicsivel tíz előtt már meg is érkeztünk (mikor a reptérről hoztak minket sokkal hosszabbnak tűnt az út, lehet, hogy azért, mert addigra már kissé fáradt voltam, hogy hülye amerikai játékokat játsszak. :P). Szegény Dávid (a sofőr) nagyon örült neki, hogy nyolcsávos úton vezethet, de ennek ellenére soha nem volt gond, minden tiszteletem az övé, hogy szépen elfuvaroz minket, ahová akarjuk. ;)

Már vasárnap eldöntöttük, hogy Boston kétnapos lesz, mert egybe nem férne bele (bármennyire is erőlködtem/tünk, de nem baj, mert van még elég day off.). Szóval első falásra vettünk egy CityPasst (46$), ami ugyan elsőre kicsit drágának tűnik, de ha külön meg kellene venni minden belépőjegyet, akkor ez a duplája lenne konkrétan, és mindegyik érdekes (legalábbis számomra). Nem vagyok híve annak, hogy nézzünk meg „minden” múzeumot egy adott városban (mert ez még egy Pécs tekintetében sem lenne kifizetődő, kivéve, ha ott élünk ugye már közel 5 éve :P), de azért jobb, ha látok ilyen típusú múzeumokat is, meg persze ez is olyan, mint a színházbérlet a sok jó mellett, mindig beletesznek valami gyengébb (nem feltétlenül rossz) darabot is.

A napot New England Aquarium-ban kezdtük. A nevéből is kiderül, hogy különböző halakat és egyéb vízi élőlényeket bámultunk, akik be voltak zárva 2x1 méteres plexi mögé (érdekelne, hogy valójában ez nem állatkínzás-e?!). Amúgy az egész épület kívülről nagyon attraktív volt, belülről nem múlta felül a kívül látottakat, viszont élveztem a dolgot. Egy kép, hogy hogyan is nézett ki:

Külön kiemelendő, hogy mindenhol hangsúlyozzák, hogy mennyire zöldek, meg a jelmondatuk a  „Mentsük meg a kék bolygót!” volt, vagy valami hasonló. :P Rengetegen voltak amúgy, hihetetlen, hogy ennyi a turista. :D Legjobb élmény (bár ezt sem tudom, hogy mennyire humánus), hogy lehetett különböző tengeri cuccokat simogatni. Ennek eredményeképpen tengeri csillagot és sünt (bár nem tudom mennyire érezték) simogattam. :D

Ezután elmentünk a Science Museum-ba, ahol aztán tényleg elájultam a sok látnivalótól. Erre tényleg nem lenne elég egy nap sem. A gyerekek is nagyon élvezték (szülők nem tudom mennyire :P), nagyon interaktív volt az egész. Három emeleten voltak a kiállítások, különböző szekciókra osztva (bár nem tudom, milyen logika alapján került egymás mellé a „szülés” és a kiscsibés stand...), volt ami pluszban fizetős volt, azt nem néztük meg. :P Természetesen jó földrajzos révén a földgömbös fotó nem maradhatott ki:

Sajnos az idő véges volt, ezért tovább kellett mennünk a következő helyre, ami egy +50 emelet magas kilátótorony volt, tetején étteremmel, meg irodákkal, szóval éreztem a felhőkarcoló feelinget. :D Isteni szép volt a város letekintve ilyen magasságból (is). Néhány kép mutatóba:

A kiállítóteremben körben Boston történelmével kapcsolatban voltak kiállítva tárgyak, amin meglepődtem, hogy a bevándorlási részlegnél első sorban találtunk egy magyar útlevelet. Jó érzés volt látni végre magyar szavakat. :))))

Az út hazafelé nyugodtan telt, mondhatni elaludtunk. :D Jövő héten újra nekivágunk! Reszkess Boston, Visszatérek!!!

PS.: Fotók folyamatban, miután sikerül levarázsolni őket a fényképezőről. :D

Up. Fotók!
PS2.: A következő két képet az én édesegyetlenapukámnak küldöm, csak, hogy tudd, hogy nem vagyok egyedül! ;)

That was AWESOME!

Hát ez tényleg! :D Hétfőn történt ugyanis, hogy elmentünk megint day-off-ra! :D Nem sokat kellett rajta veszekedni, hogy hová menjünk (szerencsére azért nincs ebből probléma, nagy az egyetértés). Eheti választásunk a SixFlags-re esett, ami egy kaland/aqua/élménypark, amerikai módra (értsd: ordítozás, őrültségek, adrenalin). Több is van belőle az országban, mi a New Englandi változatot kerestük fel. Öten mentünk, négyen magyarok és egy mexikói srác (Omar).

A reggel úgy indult, hogy én már hajnalban kijelentettem, hogy nem fogok semmire felülni, mert nem szeretnék meghalni (tudom, jó hozzáállása a napnak... :D), ahhoz képest, hogy mi lett belőle nap végére, az megint más kérdés. :D

Fél 11-re érkeztünk meg, szerencsére előre váltott jegyünk volt (a tábor jóvoltából 25$-ért vehettük meg, egyébként 52$ a beugró.). Amúgy sem volt túl nagy a sor szerencsére. 

Mikor beléptünk volt egy "húbasszus", és utána még több. A móka elején térképet is kap az ember, hogy ne tévedjen el a park területén (megjegyzem valójában nem sokat ér, viszont szép színes és méretarányos a különböző játékok tekintetében. :P). 

A park szinte legelső állomása ez a csoda volt, amit idén adtak át:

A többiek rögtön be is ültek, én nem tudom mégis hogyan gondolták. :P Én mondtam, hogy nem merek, így kivártam velük a sort és végignéztem, ahogy szabadesnek két toronyból, egyszer háttal. :D

Voltak vizes attrakciók is, azokat azért ki mertem próbálni, bár idő szűkében csak oda mentünk, ahová nem volt muszáj a fürdőruhát felölteni. :P Jó vizesek lettünk ennek ellenére.

Ezután már remekül megéheztünk, így kihasználtuk a tábor adta lehetőséget (100$) és kínait ettünk. :D Sokkal, de sokkal finomabb kínai kaját adtak, mint amit otthon ettem eddig (pedig nincs is közelebb nekik Kína, ha-ha). Aztán kis pihenő után (azért mégse jöjjön ki belőlünk a kaja) nekivágtunk az őrületnek. 

A térképen három legdurvább csúszdát ki is néztük, mondtam, hogy én biztos fel nem ülök, erre valahogyan mindig bent találtam magam a sorban és úgy, hogy már kattant rajtam a biztonságiöv (amiről teljes meggyőződésem volt, hogy nem biztonságos). Aztán csak túléltem valahogyan mindet, sőt a végén még a szabadesős tornyot is kipróbáltam. Nagyon menő vagyok. :D Muatatok inkább képeket, mert lusta vagyok írni. :P

Mondjuk ezen nem sokat láttok, de ennek a bejárata volt:

Itt lassan felvittek a tetejére és utána ott várattak egy örökkévalóságot (3-4 mp lehetett), utána lezuhantál a mélybe, majd megint fel. :D Menő! Mondjuk nem lehet szerintem sokáig csinálni, mert azért durva. De annyira nem, mint amennyire számítottam. :D (Lehet, hogy már én is ilyen amerikai leszek, aki nem fél semmitől, mert minden fun...)

Az állomások közül ez következett (vagy fordítva, már nem is tudom):

A lila a park legnagyobb hullámvasútja (ennél féltem a legjobban, hogy leesek, mert a vállamnál nem voltam lekötve, mivel nem fordult át a tengelye körül... a logika.):

Nem adják át a képek a teljesn valóságot amúgy, azt tudom, de képzeljétek el, hogy felvisznek jó magasra, aztán hallod, hogy a kerekek lassítanak, lenézel, alattad konkrétan a semmi, vagy éppen más vasak, aztán kezdődik a zuhanás. Nem lehet kibírni sikítás nélkül, én konkrétan végigsikítottam a dolgokat, mert úgy valahogy a feszültség is elment.

Aztán volt a Mind eraser, az meg olyan volt, hogy a lábam alatt nem volt semmi, mert a kör jelentős részét fejjel lefelé töltöttük. Kívülről durvábbnak tűnik, mint mikor benne ül az ember. Az sem segít sokat, hogy miközben sorbanállsz, látod, hogy a többiek hogyan mennek végig. Egy kép erről a menőségről:

Aztán pár kép rólam, hogy mégse legyen dögunalmas a post. :P :D

Amerikaividámparkosbóvlikategória:

Én és a kedves Bizarro:

És a végén még szuperhősökkel is pózoltam, de sajnos nem volt macskanős jelmezük. :P

Legközelebb Boston! Mindenkinek szépséges napot! :)

4th of July

Nem ám Indenpendence day... (Biztos könnyebb kimondani egy dátumot, mint egy nevet megjegyezni, vagy nem is tudom.)

Már reggel kezdődött a móka és a kacagás. :) Szó szerint. Mindenkin a piros-kék-fehér trikolor, hol az arcukon, hol a ruhán, hol mindkettőn. A konyhán ellenőriztek minket, hogy megvan-e a három szín (még jó, hogy a tábori staff-os póló már alapból is kék és fehér). A reggeli nem volt semmi extra, ebéd sem, vacsira szánták a nagy durranást. Szinte nem is volt szünet, mert kukoricát kellett pucolni (bezzeg ilyen napokon nem vagyok nanny!), meg készíteni vagy 700 szendvicset (ötféle volt. Szandi kedvéért: bbq-s, veggie, turkey, regular, hot dog :P). Mire mindent kipakoltunk (ezekhez ugye járt a dobozos pia is, gyümölcs, snack MINDEN!!!) és szépen elrendeztük az asztalokat, addigra olyan vihar kerekedett, hogy az ugrálóvárat kifújta a partra a szél a tóból... És ha ez még nem lenne elég, akkor az áram is elment az egész tábor területén (gondolhatjátok mekkora vihar volt!). Se víz, se áram, tiszta istencsapása ez a tábor. :D Amúgy sajnálom a táborvezetőket, mert pont ez nem hiányzott már szegényeknek. És tetejébe mindenhez vágjanak jópofát, gondolom, hogy azért aggódnak. :(

Szóval a tűzijáték elmaradt, de volt cserébe vaksötét és semmi zseblámpa hazafelé. :D Még benéztünk egy kicsit egy kedves házaspárhoz, akik invitáltak egy teára a lakókocsijukba (dejó, hogy egyesek ilyen körülmények között laknak, már kezdtem magam teljesen otthoni légkörben érezni. igényes berendezés, tisztaság, hmmm.) 

Aztán tegnap akarták megtartani a tűzijátékot, de én azt már nem vártam meg, mert elmentünk  akonyhásokkal egy közeli bárba, ahol többen éltek a lehetőséggel, hogy legálisan fogyaszthattak alkoholt. :P Természetesen itt is megmutatkozott a kreatív amerikai, aki bárban karaokezik. ;) Persze a kitchen staff volt a legmenőbb! :) 

Ma természetesen nem történt semmi, de imádon, hogy már megtanultam a semmin is röhögni. :D

Holnap nanny leszek, az vicces lesz! :D 

Bye-bye! :)

up.: Fotttó!

 

Kedves Mindenki,

Először is ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de tulajdonképpen, mióta megjöttek a gyerekek, nem sok minden történt. Ezért vártam meg a tegnapot, amikor ismét az áhított day off volt, legalább tudok arról írni. :D

Kezdem inkább az elmaradásaimmal. Szombaton volt egy hete, hogy megjöttek a gyerekek. Azt kell mondanom, hogy végülis eloszlik a tábor területén 450 gyerek. Sokat esznek, az tény. :D 

A másik eléggé important információ, hogy múlt héten elfogyott a táborban a víz. (LoL!) Az úgy volt, hogy egyik este a zuhanyzóból olyan furán jött a víz, úgy sehogy. Másnap a szeretett reggeli bemondós bácsi mondta, hogy kifogyott a víz abból a tározóból, ahonnan eddig (64 éve) nyerték a vizet. És amennyit visszatöltődik este, annál sokkal többet használunk el naponta, szóval ne nagyon terítsünk tányérokat, használjunk papírt (kár, hogy előtte való nap örvendeztek azon, hogy eco-friendly-k vagyunk), mert most nincs víz elmosogatni. Aztán a táborigazgató beparázott és rendelt annyi vizet, hogy 3 évig is elég lesz. :) Nem tudom meddig lesz ez még így... Nem baj, addig örvendés lesz, mert legalább nincs sok meló. :D

Kerítettek egy új nanny-t, aki úgy volt, hogy ő lesz majd a gyerekekkel egész nap délelőtt, mi meg majd a másik lánnyal felváltva segítünk be délután. Na, ez a nanny amerikai volt, hát nem is bírta egy napnál tovább, megmagyarázta nekünk a jogait és szépen le is pattant. :D Így kell ezt csinálni. Kár érte, mert szimpatikus volt. Az lett ennek a következménye, hogy rájöttek, hogy mégsem kéne egyedül szívni 4 gyerekkel, ezért felváltva leszünk velük két másik mexikói lánnyal és közösen. Jesssz... :D
Tegnapi nap történése, hogy day off-om volt. A többiekkel kitaláltuk, hogy elmegyünk az óceánpartra napozni, pancsolni egyet. Hampton Beach mellett döntöttünk, aztán hazafelé Portsmouth és Manchester (ami New Hampshire legnagyobb városa, azt mondták legalábbis). Reggel még a táborban reggeliztünk, aztán elindultunk a tábor kocsijával, majd közel két és fél órás út után megérkeztünk az óceánparta. Úgy voltam vele, hogy azért az érzésért/látványért megéri itt szívni néhány esetben. Igyekszem megosztani veletek:

Adtunk a swimsuit policynak is rendesen, ha már kiszabadultunk végre! Napozásra tökéletes volt az idő, viszont a víz annyira nagyon hideg volt, hogy én személy szerint csak a fotó kedvéért mentem be, azt is csak rövid időre, hullámban ugrálós képet sajna nem tudtam csinálni, így is náthás vagyok (van egy olyan megérzésem, hogy a remek időjárásnak köszönhetően. bezzeg a gyerekek minden koszt összeszednek, hideg tóban fürdenek etc, és nem lesz semmi bajuk, bezzeg nekem, jellemző.).

 

Aztán mindezek után egy új napszemüveggel gazdagodva elmentünk Portsmouthba, hogy megnézzük a kikötőt, meg ittunk egy bambit, mert volt, aki komoly alkoholelvonásban szenvedett már. Ezt a helyzetet nem tudom átérezni, mindenki tudja, hogy mennyi alkolholt iszom, de magát az elvonási tüneteket teljes mértékben átérzem. :D Csak, hogy a jól sikerült képeket megosszam veletek:

 

Amúgy meg ilyen a kikötő:

Nagyjából ennyi volt! Holnap 4th of July, kíváncsi vagyok milyen népünnep lesz, nagyon kíváncsi vagyok!

Jóéjt! :)

I can't resist....

Pár napja egy számomra igen kedves ember feltette nekem azt a kérdést, hogy unom-e már az amerikai kaját?!

Nem, nem unom (2 hét távlatából még nem, de azért egy jóféle pörköltet nem utasítanék vissza). Amúgy is ígértem egy kajás bejegyzést, hát íme.

A dining hall-ban egyszerre 250-270 ember tud enni (nem számoltam meg pontosan, pedig lenne rá lehetőség ugyebár. :P). Két salátabár és két melegételes pult van most, hogy teljes üzemmel megy a konyha.

A reggelinél müzli mindig van, emellett friss gyümölcs, valamint joghurt az állandó, és meleg kaja is jut mindig, ami pedig változó. Meleg kaja: toastkenyér, rántotta (hófehér a tojás héjja, láttam a konyhán, wáá, miből jöhetett az ki???!!), hamburger féle zsemle és benne tükörtojás sajttal, kis kolbászkák (érdekes, borsos íze van, finom), gofri, palacsinta (az a jó vastag, nyamm). Na, és kiegészítésnek van mindig mogyoróvajas/napraforgómagvajas szendvics lekvárral (imádom!). A főnöknek köszönhetően 4 féle kávé (mogyorós, vaníliás, meg két másik, ami ilyen erősebb kávé), forrócsoki, limonádé/narancslé/almalé/punch (undorítóan édes és megfogja a szádat, piros leszel tőle, fú, nem szeretem), hideg napokon, mint ma, külön forrócsoki. Mindent jegezni kell természetesen. Mióta itt vagyok egyszer volt gofri eperöntettel, azt tartottam értelmesnek lefényképezni, mert egyszerűen iszonyatosan finom volt. Gofri, eperöntet, csokiöntet, tejszínhab, juharszirup (nem annyira nagy szám szerintem, érdemes kipróbálni, de nem lesz a kedvencem!). Jöjjön tehát a kép (kiegészítés, egy banán):

Ebédre a kávé kimarad (jó is, mert kezdek lassan rászokni. :D), viszont  a fent említett italok vannak, víz jéggel. :) Furcsa, hogy ebédre nem esznek nagyon "tartalmas" kajákat, inkább szendvicseket, amire van egy külön fridge, ott kell állni, ha oda vagy beosztva és amit kérnek, azt kell kiadni (szintén négy féle sajt, pulyka, szalámi, sült marhahús, tojássaláta, tonhalsaláta), kenyerek is vannak, odafigyelnek az egészséges életmódra. :P Ebédre szokott lenni salátabár, nem sorolom fel, hogy mennyi minden van benne, inkább csatolok képet! :)) Meg ilynkor van a hamburger, hot dog. (A következő képeken az említett dolgok vannak, de nem az én ebédem, hanem a fiúktól kértem kölcsön, illusztráció gyanánt!)

Na, a vacsi az már komolyabb dolog, akkor mindig van meleg étel, többféle. Nagyon szeretik a bolognait meg a chicken nuggetset, az szinte mindig van. A krumplit is sokféle módon készítik, az  a kedvencem, mikor megfőzik héjjában a krumplit és utána összetörik, tesznek bele tejszínt és ilyen krémes lesz, nem tudom, nekem ízlik. :) Ja, és van ilyen isteni finom kis cipójuk, meg baguette, hát az is mindegyik nagyon finom!!! Gyümölcs is van vacsorára, barack, körte, alma, szilva. Kicsit fura, hogy némelyiknek kb semmi íze nincs, de hát ilyen ez a világ, otthon is kapni ilyen dolgokat. A szilvát és a barackot viszont nagyon szeretem.

Most egyelőre ennyi, még bírom is. :) További képeket este szándékozom feltölteni, mert day off-om van, aztán szórakozni is szeretnék! :)

Puszi mindenkinek!