Boston I.

Boston zöld, Boston tele van temetővel, Bostonban szívesen élnék. Mondják, hogy a legeurópaibb város. Nem tudom, nem voltam még más amerikai nagyvárosban. Igen, megint day off-om volt. :)

Reggel hajnali hétkor indultunk (esélytelennek érzem, hogy akármikor is kipihenjem magam a táborban. Bezzeg otthon már kipattantak a szemeim 8-fél 9-kor, most mit nem adnék érte...), kicsivel tíz előtt már meg is érkeztünk (mikor a reptérről hoztak minket sokkal hosszabbnak tűnt az út, lehet, hogy azért, mert addigra már kissé fáradt voltam, hogy hülye amerikai játékokat játsszak. :P). Szegény Dávid (a sofőr) nagyon örült neki, hogy nyolcsávos úton vezethet, de ennek ellenére soha nem volt gond, minden tiszteletem az övé, hogy szépen elfuvaroz minket, ahová akarjuk. ;)

Már vasárnap eldöntöttük, hogy Boston kétnapos lesz, mert egybe nem férne bele (bármennyire is erőlködtem/tünk, de nem baj, mert van még elég day off.). Szóval első falásra vettünk egy CityPasst (46$), ami ugyan elsőre kicsit drágának tűnik, de ha külön meg kellene venni minden belépőjegyet, akkor ez a duplája lenne konkrétan, és mindegyik érdekes (legalábbis számomra). Nem vagyok híve annak, hogy nézzünk meg „minden” múzeumot egy adott városban (mert ez még egy Pécs tekintetében sem lenne kifizetődő, kivéve, ha ott élünk ugye már közel 5 éve :P), de azért jobb, ha látok ilyen típusú múzeumokat is, meg persze ez is olyan, mint a színházbérlet a sok jó mellett, mindig beletesznek valami gyengébb (nem feltétlenül rossz) darabot is.

A napot New England Aquarium-ban kezdtük. A nevéből is kiderül, hogy különböző halakat és egyéb vízi élőlényeket bámultunk, akik be voltak zárva 2x1 méteres plexi mögé (érdekelne, hogy valójában ez nem állatkínzás-e?!). Amúgy az egész épület kívülről nagyon attraktív volt, belülről nem múlta felül a kívül látottakat, viszont élveztem a dolgot. Egy kép, hogy hogyan is nézett ki:

Külön kiemelendő, hogy mindenhol hangsúlyozzák, hogy mennyire zöldek, meg a jelmondatuk a  „Mentsük meg a kék bolygót!” volt, vagy valami hasonló. :P Rengetegen voltak amúgy, hihetetlen, hogy ennyi a turista. :D Legjobb élmény (bár ezt sem tudom, hogy mennyire humánus), hogy lehetett különböző tengeri cuccokat simogatni. Ennek eredményeképpen tengeri csillagot és sünt (bár nem tudom mennyire érezték) simogattam. :D

Ezután elmentünk a Science Museum-ba, ahol aztán tényleg elájultam a sok látnivalótól. Erre tényleg nem lenne elég egy nap sem. A gyerekek is nagyon élvezték (szülők nem tudom mennyire :P), nagyon interaktív volt az egész. Három emeleten voltak a kiállítások, különböző szekciókra osztva (bár nem tudom, milyen logika alapján került egymás mellé a „szülés” és a kiscsibés stand...), volt ami pluszban fizetős volt, azt nem néztük meg. :P Természetesen jó földrajzos révén a földgömbös fotó nem maradhatott ki:

Sajnos az idő véges volt, ezért tovább kellett mennünk a következő helyre, ami egy +50 emelet magas kilátótorony volt, tetején étteremmel, meg irodákkal, szóval éreztem a felhőkarcoló feelinget. :D Isteni szép volt a város letekintve ilyen magasságból (is). Néhány kép mutatóba:

A kiállítóteremben körben Boston történelmével kapcsolatban voltak kiállítva tárgyak, amin meglepődtem, hogy a bevándorlási részlegnél első sorban találtunk egy magyar útlevelet. Jó érzés volt látni végre magyar szavakat. :))))

Az út hazafelé nyugodtan telt, mondhatni elaludtunk. :D Jövő héten újra nekivágunk! Reszkess Boston, Visszatérek!!!

PS.: Fotók folyamatban, miután sikerül levarázsolni őket a fényképezőről. :D

Up. Fotók!
PS2.: A következő két képet az én édesegyetlenapukámnak küldöm, csak, hogy tudd, hogy nem vagyok egyedül! ;)