Days after days

Nem sok minden történik manapság, így azon gondolkodtam (mérhetetlen sok szabadidőmben), hogy kellene azért rendesen írni itt a blogot, mert rám vagyon szólva, hogy jajj, miért nem írok már. -.-"

A hét történései főként a day off-okon vannak, a többit meg nem igazán tudom itt magyarázni, mert lecsökkent ingerküszöböm miatt, számotokra nem lennének viccesek.

A napok jönnek, mennek egymás után. Mikor este végre ágyba kerülünk, Karolinával mindig kihúzzuk az éppen aktuális napot a naptárból. Ilyenkor mindig megállapítjuk, hogy jajj, de gyorsan megy az idő. De tényleg. Nem régen érkeztünk és alig egy hónap és már az utazáson is túlleszek és már Rigára fogok készülni. Olyan soknak tűnt az a 63 munkanap, de most, hogy 20 alatt járunk, már látom a végét és már egyre többször jut eszembe a tervezgetett utazás. :)

Ami a tábor életében történt: először is, ami az én szempontomból fontos, az az, hogy elment a koreai kisfőnök. Azt mondta, hogy azért távozik, mert a családja hiányolja (van egy 13 hónapos kisfia). Valójában ki tudja, lehet, hogy feladta a dining hall-lal a harcot (nagyon nem voltunk egy hullámhosszon). Ezért az új főnök egy mexikói srác lett (aki a koreai előtt is volt), már másodszor van itt a táborban (látjátok, lehet itt karriert csinálni! :D). Amúgy eléggé kiéleződött a helyzet a mexikóiak és a magyarok között a dining hall-ban. A folyamatos téma, hogy ki hogyan sepreget és ki hogyan (nem) mossa fel a padlót. Igen, tudom, ezt már a bezártság hozza elő. :D Mexikó-Magyarország 1-1. Eddig. :P

A másik fontos dolog (a tábornak), hogy lement az éves két „parents visiting day”. Ez azt jelentette a konyha szempontjából, hogy az amúgy is sok 650 ember mellé, amit naponta etetni kell, hozzácsapódott még egyszer 400, másszor 1200 ember, mert egyik hétvégén a nagyszülők, másik hétvégén a többi családtagok jöttek ( az Egri csillagok jutott eszembe róla, amiben valami hasonló hangzik el: mindenki aki élt és mozgott a falakon volt. Na, itt is valami hasonló helyzet állt elő.). Természetesen kaja volt olyan mennyiségben, hogy abból az egész harmadik világ jóllakhatott volna (ugyan ez érvényes arra az ételmennyiségre, amit kidobunk hetente, csak mert 1 napig nem ette meg senki). A nap délelőtti része elég kemény volt (de sokkal lazább, mint amire számítottam), az ebéd után pedig igazán kellemesnek mondható (lehet, hogy ez annak tehető be, hogy délután nanny voltam. :D). Itt nyaral Michael J. Fox kislánya is, szóval izgalom is volt kicsit. :) Mindkét hétvégére elmondhatom, „kívülről és mégis belülről”, hogy az életérzés ez volt: „Just enjoy the show!” :D

Amúgy a víz dologról meg csak annyit, hogy még mindig főcím a napi tábori újságban (!!!), hogy takarékoskodjunk a vízzel (szülőnap előtt külön kijelentés volt, hogy „mindenki fürödjön meg!” Mintha nem lenne magától értetődő... ÁÁÁhhh :D). Ebből az következik, hogy még mindig papírtányérokat és hasonlókat használunk, ami víztakarékos, de rohadtul nem eco-friendly.

:( Remélem marad amúgy ez a szokás, mert ha mindent mosogatni kellene, az igencsak megerőltető lenne, ennyi elkényeztetés után (habár a mosogatás nem az én dolgom, de mindenkinek egyszerre kell befejezni a munkát. Ez is megint mi már? A dining hall meg a kitchen azért ennyiben elkülönülhetne, úgyis külön főnök viszi mindkettőt...).

A gyerekekkel jól megvagyok, főleg, mikor Gabival ketten pesztráljuk őket, az nagyon mulatságos. Ilyenkor mindig elgondolkodom ezen a gyerek témán, aztán gyorsan rájövök, hogy nagyon nem lenne ehhez türelmem.

Mindemellett igen jól szórakozom itt a táborban, de azért mint mindenki, én is várom már az utazást. :)